Christian Dior óta nem volt olyan kiemelkedő művésze a nemzetközi divattörténetnek, mint az 1980-as években berobbant Christian Lacroix. A francia divattervező az extravagáns érzékiségével, a minták és színek elképesztően bonyolult társításával új értelmet adott az haute couture fogalmának. Eklektikus sziluettjeinek inspirációi a katolikus egyházi jelképektől kezdve a barokk és rokokó öltözködési szokásokon át a cirkusz színes világáig terjedtek. Fényűző csipkéket, pazar díszítéseket és szorosra húzott fűzőket alkalmazott, kreációi telis-tele voltak történelmi utalásokkal, kacér bájjal és persze polgárpukkasztóan őszinte látványvilággal. A következő összeállítással a május 16-án 70. születésnapját ünneplő divatikont, a párizsi couture élő legendáját, Christian Lacroix-t köszöntöm.

A XX. század második fele talán az egyik legérdekesebb korszak a divattörténetben. Annyi újdonság, annyi változás történt, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Az 1970-es laza utcai divatja után a nemzetközi divattervezők szerepe felértékelődött, az 1980-as években a különleges haute couture ruhadarabok mellett a designer személyisége is a középpontba került. Bizony, a tervező neve összeforrt az általuk készített kreációkkal, gondoljunk csak Azzedine Alaïa testre simuló ruháira, Gianni Versace fémszínű koktéldresszeire vagy éppen Jean Paul Gaultier csúcsos melltartójára. Ebben az időben vált ismertté az extravagáns couture művész, a buborékszoknyáival divatforradalmat kirobbantó Christian Lacroix.

Christian Marie Marc Lacroix néven 1951. május 16-án született a dél-franciaországi Arles-ban. Már egészen fiatalon elvarázsolták a történelmi korok viseletei. A középiskola elvégzése után 1969-ben az Art History at the University of Montpellier hallgatója lett, 1971-ben beiratkozott a párizsi Sorbonne-ra. Kutatási területe a XVIII. század festészetében megörökített viseletek; közben az ifjú Lacroix részt vett az École du Louvre tanulmányi programjában is. Megismerte Françoise Rosenthielt, akit 1974-ben feleségül vett.

Bár Lacroix művészettörténeti tanulmányokat folytatott, ám a divat iránti rajongása sokkal erősebbnek bizonyult, tehetségére felfigyelt a szakma is, a Jean Patou-ház vezető tervezője lett. A Patou élén 1986-ban kifutóra vitte az ikonikus Le pouf-ot, azaz a buborékszoknyát, ezzel pedig szembement a kor túlzottan maszkulin és elkeskenyedő szettjeivel.

A saját divatháza 1988-as tavaszi couture kollekciójában is felbukkant a buborékszoknya.

Bár a buborékruha nem volt újkeletű dolog, mivel az '50-es években már találkozhattunk vele Christian Dior, Pierre Cardin és Hubert de Givechy kollekcióiban is, igazán népszerű az 1980-as években lett a bohém romantikára éhes divatrajongók számára. Lacroix előtérbe helyezte a szertelenséget és a buja vonzalmat, ezzel a Patou-t visszavezette az előkelő divatházak közé.

Első saját neve alatt kifutóra vitt kollekcióját 1987-ben mutatta be, ezzel együtt megnyitotta saját haute couture divatházát, amelyet az extravagáns érzékiség, a túláradó nőiesség, a merész minták és a bonyolult szabásvonalak határoztak meg. Az eklektikus, vagány és tarka jegyek új értelmet adtak az eddig klasszikus vonalon mozgó haute couture-nek. A sajtó egyenesen Christian Dior közvetlen örökösének nevezte, ugyanis a korszakalkotó és forradalmian merész újításai Dior New Look-jának erejével hatottak. Egy Vogue-nak adott interjúban Monsieur Lacroix is arról mesélt, hogy formabontó stílusa miatt a XX. század legnagyobb francia couture halhatatlan művészei, Christian Dior és Yves Saint Laurent mellett emlegetik a nevét.

Christian Lacroix 1987 őszi couture kollekció részeként bemutatott ruha: vízszintes csíkozású alsó-és függőleges csíkozású felsőszoknya pöttyös felsővel, ma a divattörténet ikonikus darabjának számít

Visszahozta a nőies vonalakat és az élettel teli színeket, kollekcióiba rendre beemelte a népi motívumokat, a 18. századi merev fűzőket, a széles selyemszalagokat és az ékköves tiarákat. Inspirációja roppant széleskörű volt, a katolikus jelképrendszerektől kezdve a cirkuszi jelmezeken át a barokk építészetig terjedt, középpontjában mindig a magabiztos és stílusos nő állt.

Anna Wintour első címlapja az amerikai Vogue-nál 1988 novemberében. Semmi pompa vagy erőltetett fényűzés, csupán egy boldog lányt mutat be, aki farmert és egy kristályokkal díszített Christian Lacroix pulóvert visel. Ezzel új korszak kezdődött Wintour és Lacroix életében, illetve a Vogue történetében.

Az 1994-es tavaszi couture kollekcióban bemutatott kreáció Lacroix szerint az egyik legbonyolultabb ruhadarab, amit valaha készített. A hímzések François Lesage (a nevével fémjelzett cége ma a Chanel egyik leányvállalataként működik) keze munkáját dicsérik, az ikonikus francia couture hímzőt Lacroix csak úgy emlegeti, hogy a "kedves keresztapám a haute couture-ben". A XIV. Lajos korabeli ruhát mesés brokát és szorosra húzott fűző teszi izgalmassá és emlékezetessé.

Peter Lindbergh fotója a Vogue 1997-es áprilisi kiadványában. A képen Shalom Harlow kanadai modell egy kék Christian Lacroix Haute Couture ruhaköltememényt visel.

Christian Lacroix Couture Spring 2001 kollekció darabjai

A legenda szerint a gyűjteményt a couturier a bemutató reggelén fejezte be. Nem ez a kedvenc ruhasorozata, de szerette, mert Karolina Kurkova is fellépett ebben a show-ban. Népies stílusú kreációk, hímzett ruhák és méretes ékszerek kerültek kifutóra, Lacroix kabátjait a 2001-es tavaszi szezonban a XVIII. század öltözködési szokásai ihlették. Az egyszerű vásznat a tüllökkel és selymekkel társította, így nemcsak a látvány, de a textúrák is izgalmas élményt nyújtottak.

A 2002-es tavaszi kollekcióban egy különös francia-spanyol keverékvilág jelent meg telis-tele újragondolt divattörténeti elemekkel. A népies hatás és a XVII-XVIII. századi öltözködés találkozott, mellé egy cseppnyi Belle Époque Parisienne-nel az 1910-es évekből. Mesés kontrasztok és arányok, rengeteg fehér és fekete bukkant fel ebben a gyűjteményben. Mintha egy szeletkét visszakaptunk volna Christian Lacroix egykori művészettörténeti tanulmányaiból.

Esküvői ruhák a 2002-es és a 2007-es couture kollekciból

Az esküvői ruhákhoz gyakran a dél-európai katolikus jelképrendszerből merített ihletet. Aráit Krisztus menyasszonyaként ábrázolta, akik köntösként bővülő ruhákat viselnek. Olykor szigorú és szűk, máskor mell alatt kiszélesedő vagy éppen derékon masnival átkötött kreációin rengeteg kézi hímzés, gyöngydíszítés jelenik meg, az egyes couture kreációk kristályokat és 3D-s virágapplikációkat is kaptak. Lacroix gyakran a spanyol és kelet-európai kultúrákhoz nyúlt vissza az alkotásaiban, de Frida Kahlo-ihletet is felfedezhetünk bennük. Roppant látványos fejdíszei nemcsak az esküvői sziluettet, hanem a teljes kollekciót megkoronázták. 

A 2002-es őszi couture kollekció leglátványosabb ruhájában fotózta Madonnát Steven Klein a W Magazine számára 

A 2003-as őszi couture kollekció az egyik személyes kedvencem. Lacroix elképesztő színeket és anyagokat vonultatott fel, mindezt persze úgy, hogy az haute couture elvárásainak tökéletesen megfelelt minden egyes sziluett. Na, nem azért, mert a hagyományos értelemben vett utcai viseletre ezek alkalmatlanok, de kérem, nem is arra készültek. Csúszós borsózöld árnyalatú és kanárisárga selyemszaténok, buja dekoltázsok, fémes szegélyek és szexi csipkék sorakoznak. A kristályokkal kirakott fejdíszek mellé elegáns sálak, prémpamacsok és látványos virágdíszítések társultak. Az egész gyűjtemény egy végeláthatatlan HŰHA-élmény.

Natalia Vodianova modell az Alice Csodaországban tematikájú fotósorozatban Christian Lacroix Haute Couture ruhát viselt, a képen szerepel még Stephen Jones kalaptervező és a ruha megálmodója, Christian Lacroix. A fotós Annie Leibovitz volt, a különleges anyag a Vogue 2003 decemberi számában jelent meg.

A 2004-es tavaszi couture kollekció egyik izgalmas ruhakölteményében jelent meg Uma Thurman az Oscar-gálán. Christian Lacroix ekkor a befejezetlen hatású darabjait tökéletesítette, nyers sziluettjeiben visszaköszöntek a XVIII. századi hímzések, a kontrasztos színek használata, a foltos és rendezetlen hatás. A Vogue csak tejszínhabos sifonként emlegette ezt a szettet. A média pedig közönséges fejőnőnek titulálta Uma Thurmant annak ellenére, hogy Lacroix elragadónak és különlegesnek látta a munkáját.

A 2004-es őszi szezon első számú favoritja a Lacroix show volt. Egészen biztos vagyok benne, hogy ezekhez a ruhákhoz igazán kommentár sem kell, mert magukért beszélnek. Ahogyan a hajak, a sminkek és a kiegészítők is. A francia művész ehhez a kollekcióhoz a világháború előtti öltözködési szokásokból merített ihletet. Tanulmányozta a korszak anyagait, kárpitjait, emellett megfigyelte a tolldíszítéseket, illetve a bundák szerepét  a nők ruhatárában. A némafilmek udvarhölgyeit lángoló, szenvedélyes, maró és harsogó színekbe öltöztette, de megjelentek egy-egy szetten belül a határozottan férfias, maszkulin, katonai elemek is.

2005 őszén a letűnt korok királyi viseletei, a nemesi esküvők és a szigorú keretek közé szorított hercegnői megjelenések kerültek kifutóra. Lacroix ezúttal az '50-es és '60-as évek magazinjait csapta fel inspirációgyűjtésre. Lekerekített szoknyák, úgynevezett "bőrszatén" ruhák és komplementer színek (például zöld a pirossal) sorakoztak fel. Mintha Goya vagy Velázquez infánsnői érkeztek volna a kifutóra egy kortárs művész elképesztő couture sziluettjeiben.

A 2006-os tavaszi kollekcióban az empire stílus és az 1960-as évek romantikája keveredett. A tervező elmondása szerint ez volt az egyik kedvenc gyűjteménye. Imádta ezeket a darabokat, mert akár esküvői ruhaként is lehetne őket hordani olyan kifinomultak és elegánsak. A sorozat minden szettje organzából, sifonból és muszlinból készült, kézzel festett motívumokat, kézi hímzéseket és színes szalagokat használtak fel hozzájuk, ahogyan az egy igazi párizsi haute couture kollekcióhoz illik.

Christian Lacroix szuperromantikus haute couture ruhakölteménye a Vogue 2006-os decemberi számában. A fotót a zseniális Steven Meisel készítette.

A 2007-es őszi couture gyűjteményben az ihlet a historizáló és az etnikai vonal volt. Christian Lacroix művészetére jellemző, hogy gyakran dolgozott népies motívumokkal, amelyek eredetét pontosan be sem tudjuk határolni. A szőrmék, nemezek, csipkék és lehengerlő kézi hímzések művészien összerendezett játékából álltak a szettjei. Mintha egy tündérországba keverednénk, ahol a múlt sikeres pillanatai és a jövő újdonságai összeérnek.

A 2008-as áprilisi Vogue-nak a legendás Irving Penn amerikai fotós örökítette meg ezt a Lacroix-kreációt.

"Szeretem ezt az esküvői ruhát, az egyik kedvencem. A 16. század ihlette, de nagyon fantasztikus. Az utolsó pillanatban hozzáadtam a Cranach stílusú vörös struccsapkát." - mondta a 2008-as tavaszi kollekció fináléjában felvonuló ruháról a francia couturier. Szerintem nem kell egyéb komment ehhez a ruhakölteményhez, ugye?

A 2009-es őszi haute couture kollekció volt Christian Lacroix búcsúja. A képen látható esküvői ruha a New York-i Metropolitan Museum “Heavenly Bodies” című kiállításának egyik fő alkotása lett. A megalkotásában az ihletet a sevillai Macarena, azaz Szűz Mária adta. Mennyei!

A mesésen ívelő pálya egy szempillantás alatt porba hullt, ugyanis a Lacroix-ház roppant veszteséges vállalkozásnak bizonyult amellett, hogy egyéb saját márkás termékek - parfümök (pl. az Avonnal közösen), farmerek és készruhák - megjelentek az üzleti polcain. A brand alapítója, finanszírozója, Bernard Arnault 2005-ben eladta a céget, amely 2009-ben csődöt jelentett, egyúttal Christian Lacroix elveszítette a nevével fémjelzett márkája felett az ellenőrzést. Lacroix nélkül francia haute couture egén azóta egy hatalmas űr tátong.

A világhírű desgner 2011 óta a Desigual márkával közösen dolgozik, emellett több ismert francia szálloda belső terének kialakításához is felkérték. Legutóbb pedig a sikeres belga tervezővel, Dries Van Notennel készített közös kollekciót.

„Szörnyen hangzik, de a legizgalmasabb öltözékek általában a legszegényebb emberektől erednek.” – Christian Lacroix

Fotók: Getty Images, Condé Nast Archive, Pinterest, Style.com, Vogue

Ha tetszett a blogbejegyzés, akkor kövess a Facebookon ITT és az Instagramon ITT!