GaborSzakacs

Valahol félúton az emlékek és az elegancia között...

2022. augusztus 03. - gaborszakacs

Egy gondolatot feltáró mozdulat, egy visszaemlékezés, egy stílus, egy nő és egy szellem, amit a 2022-es tavasz-nyári haute coture kollekciójában megidézett Stéphane Rolland. A világhírű francia divattervező párizsi divatbemutatója a szezon legizgalmasabb és legszebb ruhakölteményeit sorakoztatta fel. A minimalista tunikák, kaftánok és köpenyek, na meg a földet söprő nagyvonalú estélyik légies anyagokból készültek, ezzel érzékiséget, eleganciát és mély érzelmeket sugároztak a kifutón. A Théâtre National de Chaillot-ban megrendezett exkluzív eseményen személyesen részt vehettem, a következő összeállításban erről az egyedülálló élményről olvashattok itt a GaborSzakacs Blogon.

700_2.jpg

Két év távollét után ebben a szezonban Stéphane Rolland visszatért a kifutók világába, az online bemutatók után végre egy nagyszabású fashion show keretein belül tárhatta a nagyközönség elé a csodálatos alkotásait. Külön öröm számomra ez az offline esemény, hiszen immáron harmadik alkalommal kaptam meghívót a kedvenc francia divattervezőmtől, lehetőséget kaptam arra, hogy élőben nézhessem meg a művész 2022-es tavasz-nyári kollekcióját felvonultató haute couture divatbemutatót. A kedves invitálást boldogan elfogadtam és elrepültem Párizsba.

A divat fővárosának hangulata a téli időszakban is teljesen magával ragadott. A hűvös, ködös és szürke napokat valósággal kiszínezték Párizs kellemes fényei, a mennyei parfümillat és az a kulturális sokszínűség, amely ebben a különleges metropoliszban újra és újra átölel. A nem túl zord téli időjárás és a dresszkód megengedte, hogy ezúttal egy klasszikus fekete béret-vel (nálunk barettnek vagy svájcisapkának nevezik) tisztelegjek a vendéglátóim és a több évszázados francia divat előtt. 

A meghívóm 2022. január 25-én kedden délután 14 óra 30 percre szólt a párizsi Trocadero épületébe, a Théâtre National de Chaillot impozáns dísztermébe. A hosszú lépcsősoron lefelé lépdelve arra gondoltam, milyen nagyszerű újra itt lenni, mennyire kivételes dolog testközelből megfigyelni a magas művészi szinten kidolgozott textilcsodákat, látni azt az eleganciát és kifinomult luxust, amelyet csak az haute couture adhat.

A hatalmas bemutatótér ablakai a ködbe burkolózó Eiffel-toronyra néztek, középen pedig egy széles fehér kifutó köré U-alakban elhelyezett széksorokon foglaltak helyet a vendégek. A kifutó másik oldalán, éppen velem szemben ült a Vogue Arabia főszerkesztője, Manuel Arnaut, a kifutó végén a divatikon Fredrik Robertsson, átellenben pedig Diane Pernet amerikai származású divatkritikus, az ASVOFF nemzetközi fesztivál alapítója.

Amikor minden vendég elfoglalta a helyét, a Théâtre National de Chaillot dísztermének ablakai elé fekete függönyöket húztak. A teljes sötétségben a meghívottak halk beszélgetése megszűnt. Egy mély tónusú férfihang szólt hozzánk, Stéphane Rolland így emlékezett meg a vasárnap elhunyt Thierry Mugler francia divattervezőről, a mostani couture show-t a világhírű designer emlékének ajánlotta. A fehér kifutót egy fénycsóva világította meg és megérkezett a bemutató első szettjében, egy gyönyörű krémszínű szaténkaftánban az első modell, miközben Aretha Franklin nosztalgikus „Somewhere” vagyis "Valahol" című dalát hallhattuk.

Micsoda lélegzetelállító ruhaköltemények sorakoztak! Az egész kollekcióban volt valami költői és valami merész, nem pusztán fedetlen bőrt mutató erotika, hanem szépen kimunkált érzékiség. Stéphane Rolland egy gondolatot feltáró mozdulatot, egy visszaemlékezést, egy stílust, egy nőt és egy szellemet idézett meg ezen a show-n. A textíliák nyelvén mesélte el, kik vagyunk valójában. Minden mélységével és magasságával.

A teljes gyűjteményt a fiatal olasz-spanyol festő, Viani absztrakt expresszionizmusa ihlette. Rolland a gazdag minimalizmust mutatta be, ám itt a gazdagság nem a túldíszítettséget vagy a felesleges fényűzést, hanem a kellemesen megkomponált íveket, a tökéletes szabásvonalakat és az egyensúlyba összeálló aszimmetriákat jelenti. Kétszínű, légies tunikák, kaftánok és köpenyek érkeztek a kifutóra, mindez fényes sifonból, kreppből, nyers muszlinból, fémes szövésű, csillogó szövetekből.

A show második részében szoborszerűbb alkotásokban vonultak fel a modellek. Letisztult vonalvezetésű ruhák, hatalmas csuklyák, titkokat eltakaró és védelmet adó fátylak sorakoztak. A kifinomult francia elegancia mellett egy cseppnyi közel-keleti hangulatot is megvillant ezekben a szettekben. Egy fordított köpenybe vagy nyitott tunikába öltözött modell hátat fordított nekünk, hogy jobban megmutassa, milyen különleges alkotást viselt.

A zenei aláfestés kitűnően követte a kifutóra érkező sziluettek hangulatát. Leonard Bernstein "Symphonic Dances" ritmusa a West Side Story-ból, majd Shirley Bassey "Somewhere" azaz "Valahol" című dala teljesen magával ragadott.  

Az éles kontrasztok az erőt, a tisztaságot és a büszkeséget jelképezték. A test vonalát követő ruhák, az extra méretű kezeslábasok és az átlátszó, szinte folyékony sifon szoknyák egyszerre sugároztak mérhetetlen eleganciát és nőies érzékiséget, ezzel megfestették a titokzatos Rolland-nő képét.

Az ékszereket olyan gigantikus kövekből készítették, mint a smaragd, az akvamarin, a topáz és a citrin, amelyeket Théophile Caille, francia lángüvegkészítő fújt és cizellált. Az "ékszerkavicsok" csodás ívei tökéletes egyensúlyban voltak a köpenyek és ruhák vonalvezetésével, sőt visszaköszöntek bennük a kézi hímzések egyedi és megismételhetetlen formái is.

A bemutató fináléjában a Traviata "Addio, del passato" áriája csendült fel Anna Netrebko operaénekesnő előadásában. Az utolsó ruhát a tervező múzsája, Nieves Alvarez spanyol modell viselte. A fekete bársonyból és szaténból készült hercegnői báli ruhát Rolland kivételesen egy hatalmas nyakékkel tette emlékezetessé. Nieves Alvarez pedig modern istennőként tündökölt a kifutón.

Stéphane Rolland egy gondolatot feltáró mozdulatot, egy visszaemlékezést, egy stílust, egy nőt és egy szellemet idézett meg ezzel a nagyszerű haute couture kollekcióval. A stabilitást és az értéket mutatta be, amely földi léptékben nem megfizethető, mert ingyen van. De valójában ára van, egy életbe kerül.

A Stéphane Rolland Spring 2022 Couture kollekció mesés darabjai

Az haute couture show fináléjában kifutóra kivonult az összes modell, a divattervezőt hatalmas taps és ováció fogadta:

200_26.jpg

6_500.jpg

Stéphane Rolland bemutatója után a ködös és hűvös Párizsban a Trocadero és a Diadalív közötti Avenue Kléber egyik hangulatos éttermébe betértem egy forró teára. Ekkor már 17 napja tudtuk, hogy nagy a baj. De hittünk abban, hogy jobb lesz. Mert az orvosok segítenek, bennük lehet bízni, rájuk mindig lehet számítani. Minden erőmet összeszedve eljöttem Párizsba, mert a helyzeten javítani nem tudtam az otthoni személyes jelenlétemmel. A tea után vettem egy mély levegőt és remegő kézzel felhívtam anyut, aki elcsukló hangon mondta, hogy a műtét nem sikerült. Az orvos szerint nincs esély. Semmi.

Ott ültem az Avenue Kléberen és néztem ezt a gyertyát. Bepárásodott a szemem, aztán vég nélkül folyt a könnyem és ez az ítélet megállás nélkül cikázott a fejemben. Nincs esély. Semmi. Aztán hazajöttem Párizsból és minden héten mentem látogatóba. Bár sokáig, igen, évekig nagyon hullámzó volt a kapcsolatunk, de így nem lehet vége egy életnek. 66 évesen főleg nem. Annyi minden kimaradt, annyi mindent nem meséltem el, annyi mindent nem tudtunk már egymásról és annyi időnk lehetett volna még együtt.

Az egyik telefonbeszélgetésünk során azt mondtad, "megmondom őszintén, félek az ellenségtől, ami odabent van." Persze, én a könnyeimet nyeltem és biztattalak, hogy nem lesz gond, felerősödsz és minden jobb lesz. De tudtad, tudtam, tudtunk, hogy ez nem igaz. És én annyira büszke voltam arra, hogy őszintén elmondtad az érzéseidet, a félelmedet nekem. Csak nekem. Március 15-én a kórházban találkoztunk utoljára. Lelkes és mosolygós voltál. Amikor elköszöntünk egymástól, ott ültél az ágy szélén, lassan felvágtad a rántott húst és jóízűen elkezdted megenni. Az ajtóból visszanéztem rád és ez az elégedett kép maradt meg bennem rólad. Két nap múlva reggel negyed 8-kor anyu hívott: "baj van, fiam, apád meghalt."

Ez az erős lángú, kecses gyertya ennek a napnak a felemelően elegáns és egyben fájdalmas emléke marad. Mert számomra egy gondolatot feltáró mozdulatot, egy visszaemlékezést, egy stílust, egy férfit és egy szellemet idézett meg.

Ezt a blogbejegyzést apunak ajánlom.

Fotók: GaborSzakacs Blog / FHCM / Stéphane Rolland Spring 2022 Couture / Stéphane Rolland Official

Ha tetszett a blogbejegyzés, akkor kövess a Facebookon ITT és az Instagramon ITT!

A bejegyzés trackback címe:

https://gaborszakacs.blog.hu/api/trackback/id/tr4317877373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása