Schiaparelli reménysugarai az első online divathéten

2020. július 13. - gaborszakacs

A divattörténet első online divathetét a Schiaparelli-ház kisfilmje nyitotta meg. A 2020-as őszi haute couture kollekció kifutós bemutatója helyett egy megkapó és elgondolkodtató kortárs helyzetjelentést kaptunk a patinás francia márka kreatív igazgatójától, Daniel Roseberry-től. Elsa Schiaparelli szürrealista eszmékkel átitatott szellemi hagyatéka a New York-i Washington Square Park fái alatt kelt életre. Divatrajzok a gazdasági és lelki válság kellős közepén. 7_359.jpg

A szürrealista divat nagyasszonyaként, Coco Chanel egyetlen riválisaként emlegetik Elsa Schiaparellit. A mai divatrajongó generációnak valószínűleg semmit sem mond a francia divattervező neve, pedig korának egyik legkiemelkedőbb csillaga volt. 1890-ben született Rómában egy jómódú család gyermekeként. Az egyetemen filozófiát hallgatott, a szexuálisan túlfűtött verseskötete miatt hatalmas botrányba keveredett. Szenvedélye és zabolázatlan természete miatt a szülei egy svájci zárdába küldték. Arisztokrata származása miatt nagyon jó körökben forgott, rajongott a kortárs művészetekért, az építészetért és a festészetért. A zárdában töltött évek után Londonban bébiszitteri állást vállalt, 1919-ben férjhez ment és New York-ba költözött. Elsa házassága zátonyra futott, a tüdőbeteg gyermeke az átlagosnál több figyelmet igényelt. Párizsba költöztek, ahol Schiaparelli összebarátkozott a kor legnagyobb szürrealista, dadaista és kubista művészeivel, Salvador Dalíval, Jean Cocteau-val és Marcel Duchamp-mal. Imádta a különféle izmusokat, az 1920-as években - többek között a kor legismertebb francia divattervezőjének, Paul Pioret biztatására - elindította a saját ruhamárkáját. A párizsi Vendôme tér egyik sarkában Elsa, a másik sarkában Coco Chanel építette a saját divatbirodalmát. Ám a divatról alkotott elképzelésük teljesen más volt. Amíg a hányattatott sorsú Chanel a puritán, egyszerű eszméket és megjelenést tartotta szem előtt, addig Schiaparelli szürrealista kreációkba öltöztette a tehetős vásárlóit.

Stílusa összetéveszthetetlen lett, színes, harsány, lázadó látványvilággal dolgozott. A hatalmas válltömésekkel készített, javarészt A-vonalú ruháit gyakran díszítette kézi hímzésű pillangókkal, bogarakkal, sellőkkel, hangjegyekkel, homárokkal és Párizs ikonikus épületeivel. A sajtó odáig volt az új szemléleteiért, a Dalí inspirálta cipőkalappal és a divattörténeti kuriózumnak számító Skeleton dress-szel beírta magát a halhatatlanok közé. A Skeleton dress egy olyan fekete ruha, amelynek hátrészét az emberi gerincoszlopra és az abból kiinduló oldalbordákra emlékeztető, látható és tapintható díszekkel látta el. Utalva a nők törékenységére és esendőségére, egyben a bennük rejlő hatalmas erőre és önvédelmi fortélyukra. 1939-ben ez egy egészen megdöbbentő és formabontó megoldás. A ruhák mellett ékszereket, kozmetikai szereket és parfümöket is forgalomba helyezett, a leghíresebb illat a Shocking lett. A különleges nedűt egy különleges üvegcsében árusította, egy virágokkal és mérőszalaggal körbeölelt női torzóban, ezt a formát később Jean Paul Gaultier is sikerre vitte. A II. világháború idején New York-ba ment, 1945-ben egy új kollekcióval visszatért. 1952-ben a Moulin Rouge című mozifilm jelmeztervezőjeként Gábor Zsazsát öltöztette. Aggódva figyelte Christian Dior New Look vonalát, nem értett vele egyet, ám valamiért mégsem lépett fel a romantikus ideákkal szemben, így 1954-ben végleg bezárta az üzletét. Soha többet nem tért vissza a kifutók világába, visszavonult, megírta a Shocking Life című életrajzi könyvét. 1973-ban 83 éves korában hunyt el, egy vibráló pink ruhában temették el.

Schiaparelli hatása a kortárs divatban is megfigyelhető. Izgalmas ötleteiből, polgárpukkasztó és elgondolkodtató szettjeiből a mai divattervezők gyakran merítenek ihletet. Érdekesség, hogy amíg már az 1950-es évek végén modern divatzseninek tartotta a szakma Schiaparellit, addig Chanelt csak a kor igényeit kiszolgáló, abból meggazdagodó iparosként tartották számon. A idő viszont Coco Chanel malmára hajtotta a vizet, learatta a babérokat és a XX. század divat első számú női ikonjává vált. 

Schiaparelli unokái, Marisa és Berry Berenson az 1970-es évek sikeres modelljei lettek, a fotósként dolgozó Berry Berenson 2001-ben azon a bostoni repülőgépen ült, amely az ikertornyok egyikébe csapódott. Marisa Berenson részt vett a Schiaparelli márka felélesztésében, 2013-ban Marco Zanini kreatív igazgatása alatt sikeresen újraindult és a mai napig elismert couture birodalomként működik. Schiaparelli a Paris Fashion Week állandó résztvevője.

A divattörténelem első digitális divathetének videóját a Schiaparelli tette közzé. Daniel Roseberry kreatív igazgató és a keze alatt megszülető teljes őszi couture kollekció. Kattints a videóra!

00_5.jpg

Elsa Schiaparelli ikonikus világa a márka őszi couture kollekciójában

Mintha a történelem csúfos játékot játszana a Schiaparelli-házzal, úgy ismétlődik meg a mélyrepülése. Amíg a XX. században a nagy gazdasági világválság és a II. világháború rengette meg a márkát, úgy 2020-ban a koronavírus ellehetetleníti a működését. A főként haute couture darabokat készítő párizsi székhelyű Schiaparelli a 2020-as őszi kollekcióját nem tudta kifutón bemutatni, ezért az első digitális divathét keretein belül - a Federation Haute Couture de la Mode irányítása alatt - egy 3 perc 30 másodperces kisfilmmel lepték meg a rajongóikat. A dolgozók egészségét szem előtt tartva a kollekció egyelőre csak papíron létezik, a járványveszély elmúlása után belekezdenek a gyártási folyamatba is.

Daniel Roseberry kreatív igazgató a modern káoszból, az értékrendek eltolódásából, a remény fogalmának újraértelmezéséből, na meg persze Elsa Schiaparelli szürrealista szellemi hagyatékából vetette papírra az őszi kollekciót. A kisfilmben Roseberry a bedeszkázott New York-i kirakatok mellett elhaladva a Washington Square Parkba igyekszik, ahol az árnyat adó fák lombjai alatt életre kelti a különleges ruhakölteményeket. Egy képzeletbeli gyűjteményt mutat be, amelyben a karantén és a maszkok elidegenedő világán túl létezik egy nagyvonalú textilművészet telis-tele volumennel, drámaisággal, meghökkentéssel és szenvedéllyel.

Távol a párizsi Place Vendôme műtermétől egy parkban az erőteljes vonalvezetés az élni akarást, a klasszikus eleganciát és az időtlenséget képezi le. Merész kivágások, ikonikus kalapok, mesés kiegészítők és földet söprő drapériák sorakoznak. Mmm, micsoda izgalmas párhuzam a szürrealista tervező, Elsa Schiaparelli futurista gondolatai és a COVID okozta szokatlan valóság között! Ezek a couture darabok az örökkévalóságról beszélnek. Roseberry olyan ruhákat készít, amelyeket egy életen át büszkén viselhet a megrendelőjük, ezzel pedig határozottan szembemegy a fast fashion szezononként piacra ömlő, egy cseppet sem környezettudatos tömegtermelésével. Felhívja a figyelmet a túltermelésre, a lelassulásra, a befelé fordulásra, az átértékelésre, az igazán értékes pillanatok megélésére. És persze a reményre, ami majd valósággá válik, ha újra a kifutón csodálhatjuk meg a szebbnél szebb kreációkat. A bezártság okozta anyagi és lelki válságon túl egy offline térben valódi közönséggel, fénylő anyagokkal és szemet gyönyörködtető szabásvonalakkal.

Fotók: Schiaparelli Fall 2020 Couture / Vogue

Videó: Schiaparelli, Schiaparelli Haute Couture Fall-Winter 2020/21 Collection, Imaginaire by Daniel Roseberry, Film directed by Christophe Tiphaine

Még több divattartalomért kattints a közösségi oldalakra, lájkolj a Facebookon ITT és kövess az Instagamon ITT!

A bejegyzés trackback címe:

https://gaborszakacs.blog.hu/api/trackback/id/tr6615994070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.