A fekete ötven árnyalata

2015. március 06. - gaborszakacs

Tehetséges, fiatal és tudja, mit akar. Egy tervező, aki olyan vonalat hozott a magyar divatpalettára, amire itthon és külföldön is van igény. Ruháival a 21. századi exhibicionista életmódot, a kompromisszumokat hátrahagyó, állandó megújulásra szomjazó kozmopolita férfit és nőt célozza meg. Azokat a fiatalokat, akik az öltözködésükön keresztül szeretnék megmutatni személyiségüket. Richard Alexander designerrel egy kávé mellett beszélgettem.

Mikor és hogyan alakult ki benned, hogy divattervezéssel szeretnél foglalkozni?

Belsőépítész, lakberendező, festő szerettem volna lenni, de rátaláltam a divattervezésre és beláttam, hogy ez az én utam. Ebben az első megerősítést 16 évesen kaptam. Rajzoltam egy ruhát és azt levarrattam. Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor a barátaimmal a Váci utcában voltam és hívott a varrónő: „Itt van egy ügyfelem és szeretné megvenni a ruhádat, amit a barátnődnek a születésnapjára terveztél. Eladhatom? Mennyiért?” Annyira lesokkolt, hogy valakinek tetszik a munkám, a művészetem, amit nem is eladásra szántam, elsírtam magam az örömtől. Végül eladtam azt a ruhát és gyorsan készítettünk egy másikat a barátnőmnek. Ekkor döntöttem el, hogy divattervező leszek. Varga Anna lett az első mentorom, aki a MoME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem- szerk.) tanára volt, a szakmai alapjait és minden apró fortélyt megtanított nekem. Érettségi után pedig a KREA Kortárs Művészeti Iskola hallgatója lettem. Folyamatosan fejlesztem a tudásomat. Maximalista vagyok, szeretek mindenben benne lenni, tervezni, irányítani, kivitelezni.

A szüleid mit szóltak a pályaválasztásodhoz?

Édesanyám liberálisan nevelt, mindent megengedett bizonyos keretek között. 4 éves koromtól két évig balettre jártam, de mikor a szolfézs is kötelező lett, nem akartam a táncot folytatni. A tervezői ambícióimat is támogatta édesanyám, így tanulhattam Annánál.

Richard Alexander

Egy fashion designer legnagyobb pillanata, amikor a kreációját a kifutón láthatja.

Az első nagy megjelenésem 18 évesen volt a Marie Claire Fashion Days-en. Egy fiatal tehetségeknek szóló pályázaton bejutottam a legjobb 25 közé, így kifutóra vihettem a ruhámat. Valóban nagy pillanat volt.

Hogyan látod a magyar divat jelenlegi helyzetét? Mit gondolsz a szakmáról?

Már belelátok a szakma rejtelmeibe. Nagyon sok tehetség van nálunk, de sajnos nincs akkora piacuk. Angliában vagy Spanyolországban egy feltörekvő tervezőnek először otthon kell megerősödnie, aztán nyit külföldre, itthon egyszerre csináljuk a kettőt, így sokkal nehezebb elindulni. Az első bemutatkozóm viszont nagyon jól sikerült, a meghívó, a rendezvény az elképzeléseim szerint történt. A szakma felfigyelt rám.

Mi jellemzi a Richard Alexander márkát?

A márka vad, hedonista és szabad. Valójában egy életérzés és nem egy márka. Hitelesnek kell lenni, akkor átjön az érzés, ezzel pedig kitűnhetek az iparosok közül, felfigyelnek rám. Letisztult szabásvonalakat használok, a minimál design közel áll hozzám. Az anyagokba pedig egyenesen szerelmes vagyok. Lekent viaszozott neoprén és magasfényű poliészter keverékből készülnek a steppelt ruháim. Hordható, mosható, egyedi. Sok feketét használok, ám a következő kollekciómat a kék szín fogja átszőni.

Richard Alexander Lookbook

Izgatottan várjuk! Mik a rövid- és hosszútávú terveid? Itthon vagy külföldön?

Külföldre kikerülni nem lehetetlen. Olyan showroomot kell találni, ahol a fiatal tervezőkre felfigyelnek. Bécsben egy üzletben kaphatók a ruháim, a közeljövőben pedig a skandináv vidéket szeretném meghódítani. Nekik nagyon fontos a magas minőség, a magas színvonal, a hitelesség és a hordhatóság. A nagy magyar márkák kint vannak a külföldi Fashion Weekeken, Londonban, Párizsban és New Yorkban kedvelik a magyar tervezői designt. És ez jó. Terveim között szerepel, hogy a mostani capsula kollekciót kibővítsem nagy kollekcióra, ami nagyjából 40-50 szettből áll majd. A piac egyre szűkül, mindig jön új és új, ezek kifutási ideje pedig rövid. Remélem, hogy hamarosan nekem is sikerül egy évben 4 kollekciót kihozni, mert van rá igény. A magyarok és a külföldiek nyitottak az új irányzatokra.