Csendes, szinte szakrális hangulat lengte be Cheney Chan prezantációját a párizsi divathéten. A kínai couture-tervező a Hôtel Plaza Athénée elegáns Le Salon Organza termében mindössze hét sziluettet állított ki, hogy a márka rajongói és a divatszakma meghívott képviselői megcsodálhassák és alaposan tanulmányozhassák azokat. Mindegyik darab önálló univerzumként szólalt meg, a forma, az anyag és a mozdulat nyelvén. A prezentáció szűkszavúsága mögött mély szimbolika és precíz vizualitás rejtőzött. Az exkluzív eseményre meghívást kaptam én is, így a következő összeállítás egy helyszíni beszámoló egyenesen Párizsból.

A párizsi Hôtel Plaza Athénée Le Salon Organza termében rendezte meg a tervező a couture prezentációt

Személyes találkozás Cheney Chan divattervezővel

A 2024-es ősz-téli couture kollekció látványos divatbemutatójával egy pillanat alatt levette a lábáról a közönséget Cheney Chan. A tehetséges designer a 2025-ös őszi-téli szezonra ismét lélegzetelállító couture alkotásokkal tért vissza a divat fővárosába. Olyan alaposan átgondolt, jól felépített és gazdagon díszített ruhákat láthattam tőle, amelyek túllépnek az öltözködés hétköznapi értelemben vett jelentésén, hiszen ezek a munkák igazi műalkotások is. A kivételes kézművesség, a mély szimbolika és a feltűnő vizuális poétika ötvözetei.

A „Seven Breaths”, azaz a „Hét lélegzet” című kollekció egy couture narratíva, amely egy madár életének hét szakaszát meséli el — az első lélegzetvételtől a szimbolikus halálig, így minden ruhadarab ennek a folyamatnak egy-egy kulcsfontosságú állomását jeleníti meg. A mesés szetteket a kiállítás sorrendjében - ahogyan Chan maga mesélt róluk - fogom bemutatni.

A „Tánc” az a mozgásforma, amely megteremti a tökéletes harmóniát a test és a lélek között. Ez a szett az élet ritmusát és az univerzum teremtő energiáját ünnepli. Chan a mozdulat filozófiáját önti formába, az érzelmeket, az emlékezetet és a szellem áramló erejét kelti életre. Az inspirációja a paradicsommadár mitikus táncából ered, a mozgás pedig szinte belefonódik a szövet textúrájába.

A háromdimenziós testreszabás érzékenyen ragadja meg a ritmus lényegét: a szövet minden lépésre reagál, miközben a fény és árnyék természetes játéka kíséri a viselőjét. Érdekesség, hogy a moduláris kialakítás révén a darabok szabadon leválaszthatók vagy újra összeilleszthetők – ezáltal Cheney Chan dekonstruálta a hagyományos öltözködési rituálékat, és egy szabadon áramló, folyékony narratívát hozott létre.

A szett legszembetűnőbb díszítőeleme a pekingi opera előadóművészeinek tollas fejdíszeire emlékeztet. A szoborszerű megoldások pedig nemcsak a tekintetet ragadják meg, hanem az érzelmeket is – mintha maga az idő is testet öltene bennük.

A „Szárnyalás”  a pompás vonalaival és a kanáritollakra emlékeztető részleteivel a felemelkedés és a szabadság érzését kelti életre. Ez a szett az ég végtelenjéről, a határok újradefiniálásáról és a spirituális repülésről szól.

A kanári felemelkedése inspirálta ezt a darabot, amelynek láthatatlan vázszerkezetét fémtekercses technikával körvonalazták. A szerkezet a madár szárnyának formáját idézi meg, a hátrészen található tollhímzés pedig az aerodinamikus áramlás lenyomata – megragadja a mozgás közbeni feszültséget és lendületet.

A ruha szegélyét csodálatos hímzések díszítik. A finom csipkék, a csillogó kristályok a mennyboltba írt jelek földi leképezései, a szabadság iránti vágy kódolt üzenetét hordozzák magukban.

A "Védelem" a páncélszerű struktúrákkal, a csilligó kristályokkal, a merev csipkékkel és a kagylószerű formákkal a külső hatásokkal szembeni ellenállást jeleníti meg. Ez a kép tulajdonképpen az élet határainak kijelölése, egy belső rend csendes nyilatkozata a világ káoszával szemben.

Ahogyan a kakadu széttárja a farktollait és felemeli fejdíszét, minden felmeredő toll a határozott védvonalává válik. A kézművesség mestermunkájában tökéletesen érezni a feszültséget - a strasszokkal kirakott háló rácsot alkot a testen, szimbolizálva a kakadu védekező tartását. A kristályok jeges csillogása egy repedezett, mégis áthatolhatatlan határvonalat jelképeznek.

A mellkastól a fejig felépített háromdimenziós, csontozott csipke egy építészeti erődöt hoz létre, az áttetsző hímzések, a tollak, a finom textúrák a páncél mögötti érzékenységre hívják fel a figyelmet.

Az "Énekelés" a textíliák nyelvén fejezi ki a láthatóvá váló érzelmet. A ruha többrétegű hímzéseken és grafikus struktúrákon keresztül kelti életre a hangot, a kommunikációt és a kapcsolódás mély emberi igényét. Az éneklés az érzelmek egyik legközvetlenebb kifejezése. A születéskori első felsírás az első szinkronizálódás az emberi test és a világ lüktető ritmusa között. Amikor a Cockatiel Chick kitárja csőrét, hangja egyszerre kiáltás és kívánság, a lélek finom rezonanciája az univerzummal.

Cheney Chan szalagszerű overlay technikát alkalmazott a madártollak szimulálására, az átlapolt szálak változó sűrűségével érzékelteti a hangok hullámzó terjedését a levegőben. A ruha testét háromdimenziós, csontozott csipkeszerkezet formálja, amely precízen idézi meg a madár mellkasának emelkedését és süllyedését éneklés közben. A csontozás végei fokozatos hímzésbe olvadnak, mint az ürességben visszhangzó hangfoszlányok. A finoman fodrozódó csipkehullámok díszítő részletei a múlékony dallamokat időtlen szépségű, hordható örökkévalósággá alakítják.

Bár a terem végébe kerültek a "Születés" és a "Halál" szimbólumaként megjelenő fehér és fekete szettek, ám a sorrend változása a folytonosság és a drámaiság értékéből semmit sem vont le. 

A „Születés” a makulátlan fehér árnyalataival, a pehelykönnyű textúráival és a pazar hímzéseivel a kezdet első pillanatának törékeny szépségét fejezi ki. Cheney Chan ezt a fejezetet a káoszból születő tudatosság első pillanatának szenteli. Ahogyan a kócsagbébi megszabadul a tojáshéjtól, úgy tárul elénk a teremtés csodája, ez a lehetőségek végtelen tárházának szimbolikája. 

A kézműves részletek ebben a szettben a lírai történetmesélés eszközeivé válnak. A tollas köpeny a fészkelés bolyhos lágyságát mutatja be - minden egyes kézzel rögzített tollacska megőrizte a finom göndörségét. A csipkét bonyolult, üreges vágású, embriószerű motívumokkal hímezték – mozgás közben ezek a bőrön átszűrődve idézik meg a tojásmembránon áttörő fényt. A szett különlegessége, hogy a teljes testfelületet hímzés borítja, az éteri megjelenést a fehér árnyalatainak tisztasága teszi teljessé. 

Az élet és az aktuális couture kollekció utolsó állomása a "Halál". A perforált csipkéjével készült ruha és a grandiózus fekete tollkabát a forma feloldódását és a másik létállapotba való átlépést szimbolizálja. Chan értelmezésében a halál nem végpont, hanem átalakulás, az energia kozmikus körforgásba való visszatérése, amely a következő kivirágzást készíti elő.

A csodálatos alkotásban az uszállyá szélesedő kabát a holló szárnyait juttatja eszünkbe, a szürkésfekete tónus pedig a forma lassú, réteges lehullását jeleníti meg. Az egész testet beborító csipkeszerkezetben a valóság és az üresség összefonódik. Ez a kettősség érzékelteti a létezés és a megsemmisülés közti átmenetet. A finom virághímzések az életciklus mintázataira utalnak, míg a köpeny fodros gallérja a mozgás közben szétáradó, széttöredező vizuális hatást erősíti fel. Ezt a couture szettet a 2025-ös cannes-i filmfesztivál vörös szőnyegén Stella Maxwell viselte.

Egy kollekció, amelyben minden darab egy állomás – az élet körforgásának, a lélek rezdüléseinek és a couture költészetének térképén. Köszönöm Cheney Channek a mélyen inspiráló élményt!

Figyelem! A cikkben szereplő fotók szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk vagy továbbközlésük csak írásbeli engedéllyel lehetséges.

Fotók: GaborSzakacs Blog / Cheney Chan Official 

Kövess a közösségi oldalakon is: a Facebookon ITT, az Instagramon ITT és a TikTokon ITT!