Élete a luxusról és a csillogásról szólt, ám óriási vagyonát és mesés karrierjét nem a tehetős családi háttérnek, hanem kitartásának, akaraterejének és ambícióinak köszönhette Pető Judit, vagy ahogyan a világ megismerte, Judith Leiber. A holokauszt borzalmas évei után Amerikába menekült, hogy valóra váltsa az álmait. Ebben pedig hűséges társa és egyetlen szerelme, Gerson Leiber segítette. A minden idők legnagyobb ívű pályáját maga mögött tudó magyar származású táskatervező és üzletasszony 97 éves korában hunyt el 2018. április 28-án szeretett férje után pár órával. A következő összeállítással tisztelgek a világhírű designer viszontagságos élete, példaértékű házassága és egyedülálló divatbirodalma előtt.
Judith Leiber neve ma egyenlő a kiváló minőséggel. Termékeit olyan ikonikus divattörténeti mérföldkövekkel együtt említik egy lapon, mint a Louis Vuitton monogramos kiegészítői vagy a Hermés Birkinje. Több ezer dollárt érő ékszer- és kézitáskáit előszeretettel viselik a gazdag és híres nők, így az amerikai first ladyktől kezdve a hollywoodi filmcsillagokon át az ismert popsztárokig. Vajon hogyan jutott el a holokauszt legsötétebb gettóiból New York csillogó üzleti életébe, az előkelő társasági körökbe és a vörös szőnyeges gálák reflektorfényébe?
Egyszer volt, hol nem volt...
... volt egyszer egy kislány, aki Pető Judit látta meg a napvilágot 1921. január 11-én Budapesten. Anyja osztrák felmenőkkel rendelkező háztartásbeli, apja pedig magyar üzletember volt. A kis Judit az iskolai tanulmányai során kiemelkedően jól teljesített a reál tantárgyakból, így szülei vegyésznek szánták. A kozmetikai ipar területén szeretett volna elhelyezkedni - akárcsak a szintén magyar származású Estée Lauder -, ám a történelem közbeszólt. A II. világháború kitörése előtt - erős német nyomásra - Magyarországon is az egyre fokozódó az antiszemita hangulat miatt 1938-ban a londoni King’s College-ba küldték a szülei, hogy biztonságban legyen. A következő év nyári szünetében hazalátogatott és soha többé nem tért vissza Londonba. Hitler megszállta Lengyelországot, a szörnyű hírek hallatára úgy döntött, hogy ő inkább a családjával marad. Öntudatos, szorgalmas lányként nem várta ölbe tett kézzel, hogy a politikai helyzet csillapodjon, inkább munkát vállalt a Pessl kézitáska-készítő vállalatnál. Itt lépésről lépésre megtanulta a táskagyártás folyamatait, technikáit, a bőr megmunkálásának fázisait, illetve a különféle díszítési módszereket is elsajátította. Kitartó és lelkes tanulóként / dolgozóként mesterdiplomát szerzett, amellyel egy zöld szerszámosládát is kapott szakmai elismerésként. Nem volt kérdés, hogy a vegyészi pálya legkisebb gondolata is szertefoszlott, Judit sorsát pedig ez a kis zöld láda végérvényesen megpecsételte.
Harc a túlélésért, az új élet kezdete
Egy kiváló szakmával a zsebében alig kapott lehetőséget a származása miatt. Mint ahogy Európában minden zsidó család életét, így hazánkban a Pető família sorsát is teljesen átírta a második világháború. Mindennapossá váltak a gyűlölködésekkel járó megkülönböztetések, a kirekesztés és a zsidóüldözés. Három nagybátyját megölték, amiért nem voltak hajlandóak viselni a sárga csillagot. Apját munkatáborba hurcolták, ahonnan szerencsésen kiszabadult, ugyanis a család - a nemzetközi kapcsolataik révén - szerzett neki a svájci nagykövetségtől diplomata útlevelet és egy kísérőlevelet, amelyen ez állt: „és családja”. Ez a két szó mentette meg őket a biztos haláltól. Az irat segítségével végül egy biztonságosnak vélt, a svájci nagykövetség fennhatósága alá tartozó házban húzhatták meg magukat. Judith Leiber később egy interjúban így emlékezett vissza ezekre az évekre:
"Egy egyszobás apartmanban 26 ember volt, ez elég szörnyű."
A saját érdekükben nem hagyhatták el az épületet. A fiatal lány a mindennapok szörnyűségei elől úgy menekült el, hogy lehunyt szemmel, képzeletben szebbnél szebb táskákat tervezett. Kitűzött céljai és dédelgetett álmai segítették abban, hogy ne rokkanjon bele a családját ért borzalmas eseményekbe. 1944-ben Magyarország német megszállása miatt el kellett hagyniuk a követség által kijelölt házat. Náci tisztek elhurcolták őket, mindannyiukat zsidó gettókba szállították, hogy onnan tovább vigyék őket valamelyik haláltáborba. A hamarosan érkező szovjet megszállás következtében a család megmenekült, egy pincében bujkáltak másik 60 emberrel. A háború után felcsillant a remény, amikor amerikai misszió érkezett Budapestre. Judit pedig hajthatatlan volt, szerette volna visszakapni azokat az éveket, amelyeket sanyarú körülmények között, rabságban töltött. Az amerikai küldöttség néhány titkárnője csinos kézitáskák készítésével bízta meg. Az így megkeresett pénz pedig elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a család újra élelmiszert vehessen.
Pető Judit és Gerson Leiber
A kapcsolatait ügyesen kiépítő Pető Judit ezekben az években megismerkedett egy amerikai katonatiszttel, Gerson ’Gus’ Leiberrel. Találkozgatni kezdtek. Az életrajzírók szerint az első randevú egy igazán exkluzív helyen történt, ugyanis Gerson a szétbombázott Budapesten - a vaskos amerikai valutának köszönhetően - az Operába vitte a kedvesét. 1946-ban összeházasodtak és New Yorkba menekültek, ahol Bronx egyik utcájában kivettek egy bebútorozott szobát. Pető Judit új életet kezdett egy új országban és új néven. Itt már mindenki Mrs. Leibernek szólította.
Egy világmárka születése
Judith Leiber Magyarországról csak azt a kis zöld szerszámosládát vitte magával, amit a mestervizsgájára kapott. Lelkesedéssel és kreativitással felvértezve jelentkezett a Garay & Co. céghez, ahol kiváló minőségű táskákat és kiegészítőket készítettek. Ám a háborús évek és a szegénység teljesen megváltoztatta a keresletet és a kínálatot, így az amerikai piacon az európai termékek silányabb minőségű másolatait kellett előállítania. Lelkesedését teljesen elveszítette, mert nem valósíthatta meg azokat a terveket, amelyeket az ínséges évek alatt szövögetett. Rátermettségét bizonyítja, hogy a táskakészítők szakszervezetéhez fordult, ahol a vezetővel közölte, ő márpedig minőségi retikülöket fog gyártani, és maga végzi az előállítás teljes folyamatát. Hamarosan bemutatták az akkor oly népszerű New York-i divattervezőnek, Nettie Rosensteinnek, aki szabásminta-készítő segédként alkalmazta. Judith megjárta a ranglétra minden egyes fokát, amíg vezetői pozíciót nem kapott. Az áttörés 1953-ban történt, amikor Mamie Eisenhower férje elnöki beiktatási báljára Nettie Rosenstein egy táskáját választotta kiegészítőként. A gyöngyökkel és kristályokkal díszített darabot maga Judith Leiber tervezte a first lady számára. Az amerikai elitben futótűzként terjedt Leiber munkássága, Rosenstein pedig szabad kezet adott neki, bármit készíthetett a márkája számára. Judith Leiber népszerűsége pedig egyre csak emelkedett, a legelőkelőbb körök pedig megjegyezték a nevét.
Mamie Eisenhower Judith Leiber táskáját viselte 1953-ban
1960-ban otthagyta a céget és férje unszolására saját vállalkozás elindításába kezdett. 1963-ban minden pénzüket - és némi kölcsönt - Judith első kollekciójába tolták bele. A legnemesebb anyagokat szerezte be, hogy kiváló minőségű retikülöket készíthessen, amelyeket később egytől egyig megvásárolt az igényes termékekre kiéhezett célközönség. Az első gyűjteményében zöld színű bőrt használt, ám az élénk szín nem aratott elsöprő sikert, a második sorozatához inkább fekete aligátorbőrt alkalmazott. Ez igencsak jó választásnak bizonyult. Judith Leiber nyakába vette New Yorkot, hogy minden neves áruháznak bemutassa és értékesítse prémium kategóriás munkáit. Ahogy a designer üzlete fellendült, úgy férje is egyre ismertebb festőművész lett amellett, hogy a könyveléssel és a szállítással kapcsolatos ügyeket is ő intézte.
Ékszertáska, a siker záloga
A világsikert egy 1968-as olasz megrendelése kapcsán érte el. Egy sárgaréz minaudière-t rendeltek tőle, ám a csodás aranyló csillogás helyett a réz egy furcsa zöld árnyalatot vett fel. Hirtelen ötlettől vezérelve Leiber apró kristályokkal beborította a táska teljes felületét. Így született meg a Chatelaine, ami Judith Leibert kiemelte a hétköznapi tervezők sorából. Az ezzel járó hatalmas érdeklődés megnégyszerezte eddigi bevételeit, a gyémántként tündöklő designer darab pedig a védjegyévé vált. Kezdetben csak szögletes és kerek formákkal dolgozott, később igyekezett mindenféle geometriai alakzatú retikült elkészíteni. 1970-ben előállt a tojás, majd az oroszlán, a legyező, a hal, a daru, az elefánt és a görögdinnye formájú kreációkkal. A bőr mellett elkezdte használni a legdrágább japán selymeket, a tengeri kagylókat és az elragadó fényben úszó Swarovski kristályokat.
Elképesztő formavilága lenyűgözte a New York-i elitet és a hírességeket is
Mamie Eisenhowert követően az amerikai elnökfeleségek hosszú sorának tervezett alkalmi táskákat, Barbara Bushtól Hillary Clintonig egytől egyig imádták Leiber munkáit. A legnagyobb reklámot azonban a hollywoodi hírességek, a vörös szőnyeges eseményeken felvonuló világsztárok jelentették a márka számára. Greta Garbo és Joan Rivers mellett Katy Perry, Jennifer Lopez, Rihanna, Beyoncé, Kerry Washington, Octavia Spencer és Sarah Jessica Parker is szívesen hordja Judith Leiber feltűnő és színes retiküljeit. A táskatervező maga is felbukkant a Szex és New York című sorozatban, amikor annak egyik részében a Nagy Alma társasági eseményén minden nő kezébe egy-egy giccses hatású táskát adtak.
Jennifer Lopez a 2017-es MET-gálán, Kerry Washington a 2013-as SAG-gálán, Octavia Spencer a 2012-es Golden Globe-on jelent meg Judith Leiber táskával
Egy istennő alkonya
A nagyszerű designer élete álmát valóra váltva, bő 40 év munka után 1998-ban mégis leköszönt az általa kiépített divatbirodalom éléről. Élete során több, mint 3.500 táskát tervezett, utolsó éveiben pedig azt a célt tűzte ki maga elé, hogy minél többet visszavásárolhasson a férje által alapított, East Hamptonban megnyílt The Leiber Collection múzeum számára. Egy eredeti Judith Leiber táskát venni nem olcsó mulatság, ugyanis egyes termékei 1.000 és 7.000 dollár között mozognak, a régebbi darabok értéke ennél sokkal magasabb. Remekműveit árusítja a Saks Fifth Avenue, a Neiman Marcus és a Bergdorf Goodman is.
2017-ben a Harper’s Bazaar számára adott többoldalas interjúban arról mesélt, hogy mennyire megosztóvá váltak egyes munkái. A beszélgetés során a Hamptons múzeum vitrinjei között rámutatott egy mintás padlizsán és egy spárga formájú táskára: "Csak azt hittem, jó ötlet lenne, hogy valami furcsa dolgot készítenénk, olyat, amit korábban soha nem csináltunk." Érdekesség, hogy ezeket a típusokat a mai napig keresik a Judith Leiber üzletekben és a márka webshopjában.
Pályáját szakmai sikerek és elismerések is kísérték, 1993-ban elnyerte az Amerikai Divattervezők Tanácsa (CFDA) díját, amit első alkalommal ítéltek oda egy kézitáska-tervezőnek. Ebben az évben a becslések szerint a márkája értéke elérte a 18 millió dollárt. 2000-ben a Pegasus Apparel Group felvásárolta a brandet, rajtuk keresztül jut el a New York-i elit kedvelt áruházaiba.
Judith Leiber hosszú és viszontagságos élete 2018. április 28-án ért véget, amikor férje halála után pár órára követte őt az árnyékvilágba. Halálával elveszítettük az egyik legnagyobb magyar divatikont, aki annak idején keserű szájízzel hagyta el az országot és soha többet nem tért vissza. Egyedülálló karrierje, kitartása, akaratereje és elhivatottsága a példaképek sorába emelte.
Photos: Harper’s Bazaar, Judith Leiber, Neiman Marcus, Vogue
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess, lájkolj a Facebookon és az Instagramon!
