Vége. Péntek este nyolc órakor örökre bezárta kapuit Budapest legelegánsabb áruháza, az Il Bacio di Stile. Az Andrássy út ékszerdoboza, ami egy cseppnyi Milánót és Párizst varázsolt a város szívébe, nincs többé. Nem vagyunk érettek a luxusra.
2013. szeptember 9-én nyitotta meg kapuit Budapest első exkluzív divatszentélye, az Il Bacio di Stile Department Store. Azok a világmárkák jöttek el a magyar fővárosba, amelyeket eddig csak magazinokban vagy a tévében láthattunk. A polcokon sorakoztak a szebbnél szebb tervezői darabok, a legfrissebb kollekciók egyenesen Párizsból és Milánóból. Micsoda fények, micsoda illat, mennyei kínálat! Bizony, kézzel fogathóvá vált Lanvin, Giorgio Armani, Tom Ford, Alexander McQueen, Saint Laurent, Oscar de la Renta, Dolce and Gabbana, Céline, Chloé, Jimmy Choo, Valentino és Salvatore Ferragamo. A kíváncsiság és a divat iránti rajongás sokakat az épületbe vonzott, ám az örömbe némi üröm is vegyült, ugyanis az árak nem a magyar pénztárcához voltak beállítva. Miért is lettek volna? Coco Chanel óta tudjuk, hogy "a luxus nem a szegénység ellentéte, hanem az ízléstelenségé."
Számtalan rendezvény, leárazás és kuponos akció után januárban felröppent a hír, május végén pedig az áruházat üzemeltető Docler Holding bejelentette, itt a vég. Július 31-én végleg bezárják az óriási veszteséggel működő komplexumot. Egy világ omlott össze ezen a napon. A pesti luxus napjai meg vannak számlálva. Azonnal felmerült bennem a kérdés: nem lehet megmenteni, nem lehet valami megoldást találni? Menjünk ki és tüntessünk a stílus és luxus mellett! Igenis, van rá igény! Csak pénz nincs. Úgy tűnik, az Andrássy út páratlan oldalán lévő üzletek halálra vannak ítélve. A Vertu, Roberto Cavalli, Armani Café, D&G sorra bezártak. Valakinek érdekében áll ezeket a márkákat behozni, majd az üzleteket szépen lassan leépíteni? Vagy tényleg nem tudjuk fenntartani őket a magas bérleti díjak és a szerény forgalom mellett? A tehetősebbek egy kis luxusért még mindig Bécsbe, Milánóba, Londonban vagy Dubaiba járnak?
Jó magyar szokás szerint sokan kiáltanak kígyót-békát a millárdos üzletemberre, Gyattyán Györgyre. Ha végiggondoljuk, akkor csak hálásak lehetünk neki, amiért elhozta azt az olasz és francia stílust Budapestre, amit már évtizedek óta próbálunk majmolni Nyugatról. Sajnos nekünk ez még mindig nem megy, nem vagyunk elég érettek hozzá. Nálunk hiányzik az a felső középréteg, aki meg tudná engedni magának a designer darabokat, ugyanis az átlagkeresetből élő emberek be sem mernek menni egy hasonló áruházban, hiszen "úgysem tudom megvenni, akkor meg minek menjek oda."
Mind gyilkosok vagyunk, igen, Te is és én is! Megöltük. Nem, nem szándékosan tettük, a lehetetlen gazdasággal, a kilátástalan anyagi helyzetükkel végeztünk vele. Lehetett volna a párizsi La Fayette, a londoni Harrods vagy Dubai Mall színvonalú intézményünk, aminek a csodájára jár a fél világ. Különleges, egyedi építészete és berendezése egy másik univerzumba repítette a vásárlót, akarom mondani a nézelődőt. Lesz még ilyen áruház Pesten? Vagy alkalmatlanok vagyunk egy ilyen komplexum fenntartására? Igen, most mindenki jobban tudja, hogy mit kellett volna tenni, mivel lehetett volna több vásárlót bevinni a divatpalotába. Volna, volna, volna... Miért mindig akkor kell megoldást keresni, amikor már nem tudunk változtatni? Miért akkor kell szeretni és virággal kedveskedni a rokonunknak, barátunknak, amikor ő már nem él? Miért nem tudjuk tisztelni akkor, amikor velünk van?
Ezek világmárkák, nem lehet őket párezres kiárusításban odadobni a népnek. Nem való ide a luxus. Még nem. Egyszerűen nem megy. Ma Magyarországon az "&" jelekkel fémjelzett márkák, illetve az angol és holland second handek élnek meg. Erre van pénzük az embereknek. Sajnos.
Nem, nem, erről nem Gattyán György tehet, mert ő beletett mindent, kihozta a maximumot belőle. Nemcsak egy milliárdokért felújított, pompás divatpalotával ajándékozta meg a fővárost, hanem több tucat embernek munkát adott, több ezer divatra éhes magyarnak pedig reményt, hogy a luxus hazánkban is működőképes fogalom. Hálás vagyok neki, amiért ezt az életérzést elhozta nekünk, remélem, lesz alkalmam egyszer ezt személyesen is megköszönni neki.
Július 31-én este hét órakor a luxus bódító illatába még egyszer utoljára beleszippantottam, hogy beleégjen minden sejtembe. Az illat, ami az Opera és a Bajcsy-Zsilinszky út közötti városrészt betöltötte és hirdette, Európa és a világ kapuja nyitva áll előttetek az Andrássy út 19-ben.
Akár az elhalálozott rokon hagyatékénak széthordásakor a haszonleső családtagok, úgy nyüzsgött a - főleg külföldiekből álló - vásárlóközönség az utolsó napon. Tébláboltak, nézelődtek, fotózták a mesés épület árván hagyott folyosóit, majd a 70-80 %-kal leértékelt darabokból vettek egy-egy táskányit és elégedetten hazaballagtak. Jó üzletet csináltak.
Zárás előtt 10 perccel még a polcokon figyelték a bámészkodókat a mesés Saint Laurent táskák, a Jimmy Choo és Oscar de la Renta szandálok, ám nem nyúlt értük már senki. A lezárt szakaszokat végtelen szomorúság járta át, a félhomályba fel-felcsillanó kristálycsillárok egy szebb napokat megélt üzlet fényeire emlékeztettek. Mindössze 690 napig élt.
Photos: Gabor Szakacs Blog
Megtalálsz a Facebookon is: https://www.facebook.com/gaborszakacsblog