Huszonharmadik couture kollekciójában Ulyana Sergeenko visszatekint a múltba, emellett tudatosan újraértelmezi a saját örökségét is. A fennállásának tizenötödik évfordulóját ünneplő Ulyana Sergeenko divatház a 2026-os tavaszi-nyári kollekciójában az archívumhoz nyúlt vissza, hogy új kontextusba helyezze azokat a motívumokat és sziluetteket, amelyek az évek során a ház vizuális identitását meghatározták.

Az utóbbi években a luxus fogalma csendesen, mégis radikálisan átalakult. A státuszszimbólumok helyét egyre inkább az identitás, a kulturális tudatosság és a történetmesélés vette át. Ebben az új kontextusban jelent meg Ahmed Hamdi és a Nile Eyewear világa, ahol a szemüveg többé nem pusztán egy hétköznapi kiegészítő, hanem a kortárs design megkerülhetetlen eleme.

Nicolas Di Felice egy olyan Courrèges-kollekciót mutatott be, amely tudatosan felépített narratívára épül. A 2026-os őszi-téli szezon egy nap történetén keresztül - mozgásban, megfigyelés alatt, folyamatos változásban - vizsgálja a nő és a városi tér kapcsolatát. A bemutató szűk, párizsi utcává formált kifutója és filmes szerkesztettsége egyaránt azt hangsúlyozta, hogy ezek a ruhadarabok nem statikusak, hanem a testtel és a környezettel együtt léteznek. A kreatív igazgató az alapító André Courrèges geometrikus örökségét megőrizve érzékibb, közvetlenebb irányba mozdította el a márkát, miközben egyszerre reflektált az urbánus valóságra, a kortárs identitásra és a divat időtlenségére.

Van valami különösen izgalmas abban, amikor a szépség nem egy tökéletesen megkomponált egységet alkot, hanem szétesőben van. Amikor a ruhák nem elrejtenek, hanem őszintén beszélnek, felfedik a sötét múltat vagy éppen feltárják a mély sebeket. Az Ann Demeulemeester 2026-os őszi-téli kollekciója pontosan ezen az éles határvonalon egyensúlyoz: Stefano Gallici kreatív igazgató Arthur Rimbaud költészetének nyugtalanságát és a rockzene ösztönös energiáját idézi meg, miközben a visszafogottságot a sebezhetőséggel ütköztetve egy új generáció számára teszi újra személyessé a lázadást.

A feszültség áradata futott végig az Alexander McQueen 2026-os őszi-téli bemutatóján. Seán McGirr kreatív igazgató a történelmi narratívák helyett egy mélyen kortárs, pszichológiai állapotból indult ki: abból a kényszerből, amely identitásunk folyamatos formálására késztet egy olyan világban, ahol szinte állandó megfigyelés alatt létezünk. Ebből a feszültségből születtek meg a csipkéből, organzából és tömör tüllből épített, már-már fájdalmasan szép darabok. A párizsi divathét kifutóján debütáló alkotások egyszerre vonzanak és távolságot tartanak, mert a McQueen lényege nem a sokkban, hanem a nyugtalanító szépségben rejlik.

Magyar idő szerint hétfő hajnalban a Los Angeles-i Dolby Theatre-ben 98. alkalommal kiosztották a filmvilág legrangosabb kitüntetéseit, az Oscar-díjakat. A hagyományoknak megfelelően, a 2026-os gála is egy látványos vörös szőnyeges bevonulással kezdődött, ahová a sztárok a világhírű divatházak különleges ruhakölteményeiben érkeztek. A pazar nyitány képes beszámolóját elsők között csodálhatjátok meg itt a GaborSzakacs Blogon.

Az Alessandro Michele által tervezett Valentino 2026-os tavaszi-nyári haute couture kollekció szokatlan érzelmi sűrűségben érkezett a párizsi divathétre. A bemutatót mindössze néhány nappal az alapító, Valentino Garavani halála után rendezték meg, a szomorú egybeesés a látványt akaratlanul is egyfajta meditatív tisztelgéssé emelte. Ami eleinte pusztán provokatív koncepciónak tűnhetett, az végül egy sokrétegű gondolatkísérletté vált a divatról, a tekintetről és a szépség mítoszteremtő erejéről.

A 2026-os őszi-téli kollekcióval Matthieu Blazy tovább folytatta párbeszédét Gabrielle "Coco" Chanel örökségével. A tervező merészen dekonstruálta a divatház jellegzetes formáit és anyagait, miközben egy új Chanel-kosztüm vízióját vázolta fel. A kabátok könnyedebbek, a szegélyek nyersebbek, a jellegzetes láncok súlyt adnak a ruháknak, miközben a táskák, cipők és gombok nagyobb figyelmet kapnak, mint korábban. A Chanel története nem múzeumi relikviákból áll - Blazy megmutatta, hogyan lehet egy patinás divatház ikonikus világában is meglátni az újat.

„Hogyan tudjuk újra összerakni magunkat ebben a világban, amelyben élünk?” - tette fel a kérdést Sarah Burton, aki a harmadik kifutós bemutatójával újabb fontos fejezetet nyitott a Givenchy történetében. A világhírű francia divatház 2026-os őszi-téli kollekciója a modern nő belső erejének és összetettségének vizsgálata: egy olyan univerzumé, ahol a hagyomány és a kísérletezés, a fegyelem és a spontaneitás egyszerre van jelen.

A ragyogó márciusi napfényben a Tuileriák kertje egy délutánra a párizsi divat legnagyobb színpadává vált. A történelmi jelentőségű park közepén felépített üvegpavilonban Jonathan Anderson bemutatta azt a kollekciót, amely új irányt jelölhet ki a Dior jövője számára. A 2026-os őszi-téli ruhák a francia divatház gazdag örökségét és ikonikus formavilágát idézték meg, miközben egy könnyebb, nyitottabb és meglepően kortárs Dior-képet rajzoltak fel. A kifutó így nemcsak egy új kollekció bemutatásának tere, hanem egy korszakváltás látványos pillanata is lett.

Az emberi kapcsolódás költészetét fordította a couture nyelvére Georges Hobeika és Jad Hobeika. A világhírű libanoni divattervező és fia a L’Amour című tavaszi kollekciója a szeretet finom, mégis elementáris erejét idézte meg. Egy olyan világ elevenedett meg a párizsi kifutón, ahol a kézzel varrt hímzések, a megnyúlt sziluettek és a lágy fényben ragyogó textúrák az érzelmek csendes, mégis mély kifejezőivé válnak.

A 2026-os őszi-téli bemutatón Anthony Vaccarello a Saint Laurent örökségének egyik legerősebb motívumát állította középpontba: az erős, öntudatos nő alakját. A francia divatház kifutójára a szmokingok új arányokkal tértek vissza, a csipkék és a festői színek pedig egy olyan kollekciót rajzoltak ki, amely egyszerre tisztelgés a múlt előtt és határozott lépés a jelen felé. Fényűző és elegáns világ ez, egy élő divatuniverzum, ahol a műalkotások és a couture minőségű ruhák szinte egymásba olvadtak.

Határozott vizuális nyelven és finom provokációval értelmezte újra a Tom Ford-univerzumot Haider Ackermann. A világhírű divatház kreatív igazgatója a 2026-os őszi-téli kollekciót a vágy, az elegancia és a megszállott precizitás feszültségéből kibontakozó kortárs divatélményként mutatta be egy vakítóan fehér térben a párizsi Place Vendôme-on. A tökéletes szabás, a telített színek és a szexuális töltetű részletek együtt rajzolják ki a Tom Ford-esztétika új korszakát.

A viselhető művészet bensőséges, játékos újraértelmezéseként mutatta be a 2026-os tavaszi-nyári couture kollekcióját Ronald van der Kemp. A világ első etikus couture márkájának alapítója a hagyományos kifutós esemény helyett ezúttal a divatperformansz műfaját választotta. A párizsi Studio Astre indusztriális tere élő műteremmé alakult, ahol a modellek nem koreografált sorban vonultak fel, hanem egyenként jelentek meg és természetes könnyedséggel pózoltak, mintha egy különleges divatfotózás részesei lennének.

A Giorgio Armani Privé sorsdöntő pillanathoz érkezett a párizsi divathéten. Giorgio Armani szeptemberi halálát követően a világhírű olasz divatház couture almárkájának kreatív igazgatói posztján Silvana Armani mutatkozott be, aki több mint négy évtizeden át dolgozott nagybátyja mellett, és húsz éven keresztül volt a Privé legközelebbi munkatársa. Debütálása nem szakítást jelentett a korábbi szemlélettel, hanem újrakalibrálást. Történt mindez egy olyan couture-szezonban, amelyet erőteljes, gyakran teátrális kijelentések uraltak. Silvana "Jade" című kollekciója a csendes elegancia és a tekintélyes megjelenés mellett tette le a voksát.

Rami Kadi 2026-os tavaszi-nyári couture kollekciója, az Elementa, a természet elemi erőit - a tüzet, a vizet, a földet, a levegőt és az életet - vizsgálja. A világhírű libanoni divattervező távol marad a tematikus megközelítéstől, amely az elmúlt szezonokban több couture-sorozatát is jellemezte. A textúra és a történetmesélés eszközein túlmutatva az absztrakció és a forma fegyelmével jeleníti meg a természet működését, ebben a lenyűgöző vizuális nyelvben pedig a couture maga válik az ötödik elemmé.

Maximalista látványgyakorlat és tudatos finomhangolás egy színházi univerzumban - ez Harris Reed 2026-os őszi-téli kollekciója. A brit-amerikai divattervező legújabb ruhasorozatával a ceremónia fogalmát emeli be a saját képi világába, miközben a monumentális sziluetteket a tudatos szabászati megoldásokkal keresztezi. A túlzás még mindig központi eszköz nála, de ebben a szezonban már nem az extázis, hanem a keretek közé szorított intenzitás szolgálja a történetmesélést.

A couture történetében ritkán lehet ennyire pontosan olvasni a művészek kapcsolódásáról, mint a párizsi Fondation Azzedine Alaïa kiállítóterében. A divattörténeti tárlat lenyűgöző ruhái között állva világossá vált számomra, hogy Christian Dior és Azzedine Alaïa között nem pusztán esztétikai rokonság, hanem egyfajta közös gondolkodásmód is megfigyelhető. Régóta meghatározó számomra  a két tervező munkássága, ám a kiállított darabok közvetlen közelségében ezek a különös párhuzamok - az elméleti felvetéseken túlmutatva - kézzelfogható bizonyossággá váltak.

Az 1970-es évek jet-set kultúrája, valamint a földközi-tengeri régió – a görög szigetvilágtól Marokkóig – gazdag történelmi öröksége inspirálta az Elie Saab 2026-os tavaszi-nyári couture kollekcióját. A világhírű libanoni divatház ezúttal a hedonista eleganciát szerkezeti fegyelemmel párosította: a látványos díszítettség mögött a konstrukció tudatos újragondolása állt. A hagyományos fűzők háttérbe szorultak, a gyöngy- és flitterfelületek pedig nem csupán dekorációként, hanem tartóelemként működtek. A couture így a mozgásban létező luxus kifejezőeszközévé vált.

Fang Yang olyan couture-nyelvet formál a Párizs-Sanghaj tengelyen, amely az átalakulás fegyelmezett szépségében találja meg önmagát. A byFANG 2026-os tavaszi-nyári kollekciója nem a látványosság eszközével él, sokkal inkább a precizitás erejére koncentrál: az innováció a szerkezeti gondolkodásokban, a kiválóság pedig az arányérzékben valósul meg. Az ősi kínai papírhajtogatás művészete és a modern perspektíva párbeszédében született sziluettek minden hajtása és íve tudatos döntés, egy csendes, mégis határozott tervezői állítás a kortárs divatról.

A történelmi referenciák és a kortárs kézműves precizitás metszéspontján született meg Ziad Nakad 2026-os tavaszi-nyári couture kollekciója. A libanoni divattervező Majesty nevet viselő ruhasorozata egyszerre látványos királyi fantázia és tudatos esztétikai állásfoglalás: a XVII. századi pompa vizuális retorikáját fordítja le a modern couture nyelvére strukturált fűzőkön, drámai volumeneken és aprólékosan rétegzett hímzéseken keresztül. A pazar lookbook fotózási helyszíne a franciaországi Château de Vaux-le-Vicomte volt, amely így a hatalom, a nőiesség és az uralkodói jelenlét szimbolikus terévé vált.

A hideg reggelek kékjében néha nem a fény a legerősebb, hanem az emlék. Az ausztrál Paolo Sebastian 2026-os tavaszi couture kollekciója, a Forget Me Not... (Ne felejts el!) egy apró vadvirágból bont ki monumentális érzelmi univerzumot. A nefelejcs törékeny szirmai mögött ezúttal a kötődés, a hiány és az örök szerelem kérdése húzódik meg, az a láthatatlan szál, amely az időt és a távolságot áthidalva összeköt. Paul Vasileff 11 darabból álló gyűjteménye csipkébe, szalagba és struktúrába írt érzelmi vallomás: olyan couture-manifesztum, amely egyszerre teremt formát és őriz emlékeket.

Amikor egy korszak a saját sötétségén halad keresztül, a divat gyakran válik a remény egyik legfinomabb, mégis legerősebb nyelvévé. A 2026-os tavaszi-nyári couture kollekcióban Zuhair Murad a megújulás gondolatát vizsgálja: azt a történelmi pillanatot, amikor a szépség nem luxus, hanem szükségszerűség. A világhírű libanoni tervező a remény és a védelem eszméjét hangsúlyos homokóra-sziluettekkel, kúpos fűzőkkel, telt szoknyákkal, kontrasztokra épülő színvilággal és aprólékosan kidolgozott hímzésekkel formálja újra.

A 2026-os tavaszi-nyári couture kollekcióját, Facets of Light címmel, a párizsi Galerie de Géologie et de Minéralogie ásványokkal szegélyezett terében mutatta be Tony Ward. A világhírű libanoni divattervező helyszínválasztása nem pusztán esztétikai döntés volt: a kő, a kristály és az üveg által körülvett környezet a felületre, a szerkezetre és a kidolgozás finomságára irányította a figyelmet. Pontosan oda, ahol ez a fantasztikus ruhasorozat értelmezhető.

A bemutató utáni napon, a párizsi Rodin Múzeum csendjében egészen másként hatott Jonathan Anderson Dior számára készített első haute couture kollekciója, mint a nagy médiaérdeklődéssel kísért debütáláson. A reflektorok és a koreografált pillanatok nélkül a ruhák anyaga, szerkezete és valódi mondanivalója került előtérbe. A ház új kreatív igazgatója az egyedi művészi látásmódján keresztül egy kérdést tett fel: mi lehet ma az haute couture szerepe egy olyan világban, ahol a valóság és az illúzió határai egyre inkább elmosódnak? Tartsatok velem a patinás francia divatház press day-ére, hogy közösen megtudjuk a választ!