Apuleius • 3 nap
Még mindig tökéletesen emlékszem; esős, szeptemberi este volt, csütörtök. Az égen sötét fellegek hömpölyögtek, a levegőben mintha ott lett volna valami különleges feszültség, amit az ember csak akkor érez, amikor valami igazán emlékezetesre készül. Aznap este minden apróság, az eső monoton kopogása, a mozi sötétjében terjengő pattogatott kukorica illata, a kabátok susogása is mintha előre jelezte volna, hogy ez az élmény örökre belém fog égni. Tizenhárom éves voltam, az unokanővérmmel és az akkori pasijával mentünk moziba, hogy megnézzük azt a filmet, amitől a korabeli sajtó hangos volt. Már napok óta cikkek szóltak arról, hogy milyen sötét és rendhagyó történetet mesél el. A kritikusok a gótikus hangulatot és az érzelmi mélységet dicsérték, miközben a képregényadaptáció újszerű vizuális világát is kiemelték. Egy ilyen előzetes felhajtás után óriási izgalommal ültem be a moziba megnézni a filmet, amely akaratán kívül is történelmet ít azzal, hogy a legendás Bruce Lee egyetlen fia, Brandon meghalt a forgatás közben.
Még most is kiráz a hideg, ahogy visszaemlékszem; tele volt a mozi, egy gombostűt sem lehetett leejteni. Valahol középen ülök, kabátok fogságából bámulom a vásznon a jelenetet, amikor Eric Mókásnál jár látogatóban. Igyekszem nagyon figyelni, vajon észre lehet venni a pillanatot? Vajon bennhagyta a vágó a filmben azt a kockát, amikor Brandon Lee-t a halálos lövés éri?
Akkor nem sikerült tetten érnem, ma már látni vélem a filmkockák közötti vágás kissé egyenletlen szélét, ahogyan a golyótól Brandon összegörnyed. Tudom, sok filmet éltettem már itt a blogon, ami nem is csoda, hiszen igyekszem a kedvenceimről írni, de ez a film azon kevesek egyike, amelyikben valóban hiszek. Mindabban amiről beszél, amiről szól. Évekig a kedvenc filmem volt, és most is, mikor lassan leporolom a fejemben az emlékét, elmosolyodok, mert elönt a szeretet, hiszen annyit tanultam ebből a filmből a kapcsolatokról, hitről, reményről, erőről. És látom, hogy még mindig erős film ez. Még mindig tökéletesen tükrözi vissza azt, amire válalkozott; sötét mesét mesél a szerelemről, mely sosem hal meg.
Drágáim; Brandon Lee utolsó filmjével nyitjuk meg a Nagyvászon és Hangszóró blog 2025-ös évét. Ez itt A Holló.
Eric Draven készen áll a bosszúra! Mi pedig a filmre.
Nem kérdés, ez egy örök klasszikus. Tudom, sokan gyengének és túlhájpoltnak tartják. Egy közepes akcióthrillernek, amit csak Brandon Lee halála húzott a figyelem középpontjába és amúgy csak olyan, mint egy felvizezett pia; alig hasonlít az eredetire, amiből kiindult, se íze, se bűze.
Remélem, már megtanultad itt nálam, hogy ez a fajta hozzáállás nem az én műfajom. Sőt, az elmúlt hónapok még inkább megtanítottak arra, hogy minden alkalommal lebbentsem fel a fátylat, és nézzek mögé az adott alkotásnak. Leginkább akkor, ha nem értem elsőre a lényegét. Igazi gyémántok hevernek a porban elfeledve, megbélyegezve. Azt hiszem, továbbra is ezt szeretném csinálni, lenyúlni értük, megtisztogatni őket, aztán írni róluk. Mert ha nekem tetszenek, másnak is fognak.
Mielőtt tovább mennénk, figyelmeztetlek, hogy tuti SPOILERezek, szóval, csínján az olvasással, ha nem szereted.
A Holló története egyszerű, mégis talán az egyik legérzelmesebb film, ami a '90-es években készült. Eric Draven, a rockzenész, és menyasszonya, Shelly brutális gyilkosság áldozatai lesznek az esküvőjük előestéjén, az ördög éjszakáján. Egy évvel később, a túlvilág vándorának és ügynökének, egy misztikus hollónak a segítségével Eric visszatér az élők közé, hogy bosszút álljon azokon, akik elvették az életét.
A film alapját James O’Barr azonos című képregénye adja, amelyet szerelmének tragikus halála ihletett. Szerintem Alex Proyas rendező hűen keltette életre a képregényt; a film gótikus hangulata és sötét esztétikája olyan jól esik az embernek, mint Ericnek a bosszú.
Időzzünk egy kicsit el ennél a ténynél. Lehet e karmikusabb hangulata egy műnek, annál, hogy egy szeretett halottnak állít emléket? És így a mű egy hely lesz, amelyik annak a léleknek egy darabját őrzi. És ha a képregénynek van egy szelleme, miért ne lehetne a filmnek is? Ráadásul ez egy olyan történet, amely szinte kiált az áldozatért.
Persze a fentiket csak filozófikus hangulatban írom. Felettébb sajnálom Brandon Lee-t, a családját, a barátait és nagyon sajnálom a Mókást játszó Michael Massee-t, akinek egy életet kell leélnie azzal a tudattal, hogy az ő kezében sült el egy halált okozó fegyver. Mégis, olyan könnyű ezen a vonalon felgöngyölíteni a fonalat, már ha az ember tényleg igyekszik valami karmikus hatalmat keresni a történtek mögött. Mert, hogy pontos magyarázat nincs az esetre. Véletlen, ezt mondták. Tragikus véletlen.
És talán tényleg az volt. Talán a legegyszerűbb válasz az igaz, még pedig hogy Brandon Lee tragikus halála szerencsétlen események láncolatának az eredménye volt. A forgatáson egy már korábban használt kellékfegyver nem megfelelő karbantartása és ellenőrzése miatt történt a baleset. Az ominózus jelenetnél, ahol Eric Dravent meglövik, egy 44-es kaliberű pisztolyt használtak. Bár a fegyverbe csak vaktöltényt helyeztek, egy korábban a csőben ragadt lőszer-alkatrész (egy csappantyú vagy egy lövedéktöredék) a vaktöltény detonációjától éles lövedékként viselkedett, és halálos sebet ejtett Brandon Lee-n.
A jelenet forgatása közben senki sem gondolta, hogy valós tragédia történt, amíg Brandon össze nem esett. A stáb először azt hitte, hogy egy váratlan improvizáció részesei, hiszen a jelenet természeténél fogva mindenki a feszültség megteremtésére összpontosított. Amikor azonban Brandon nem reagált a rendezői utasításokra, azonnal megszakították a forgatást. A pánik gyorsan átterjedt a stáb tagjaira, ahogy realizálták, hogy valami nagyon rossz történt. Azonnal kórházba szállították, de az életét már nem tudták megmenteni. 28 éves volt. A haláleset mélyen megrázta a film stábját és az egész filmes világot, különösen mivel Bruce Lee fiáról volt szó.
A baleset miatt szigorúbb biztonsági szabályokat vezettek be a filmiparban a fegyverek kezelésére vonatkozóan, ám a tragédia még mindig gyakran emlegetett példája annak, milyen következményekkel járhat a gondatlanság.
A holló már Eric és Shelly gyilkosságánál megjelenik; mintha sejtené, kit választ majd jövőre.
Sajnos, ehhez a filmhez tökéletesen passzol a halál fogalma. Persze nem ez az egyetlen főbb téma, de ahhoz, hogy a film megtörténjen, a szerelmespárnak burtális körülmények között kell meghalnia. Így lesz a bosszú hatalmas és könyörtelen.
De ez csak az első pillantás tapasztalata. Ha a történet mögé nézünk, láthatjuk, hogy a film központjában valójában a halálon is túlmutató szerelem áll. Eric és Shelly kapcsolatának tragikus története arra emlékeztet, hogy a szeretet ereje legyőzhetetlen, mindegy ki és milyen erővel próbálja elpusztítani. Sarah ki is mondja, miközben a temetőben a barátai sírjához sétál:
"A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt. Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden; a család, a barátság, az érzések. De ma már tudom, ha a szertetetük kiáll minden próbát, két embert, aki egymásnak született, senki sem választhat el egymástól."
Úristen, milyen gyönyörű szöveg és milyen sokat mond! Tehát a film központi eleme, az, amiért az egész megtörténik már a első negyedórában elhangzik, mint ígéret, amelyet a történet végül be is vált.
Eric még aznap éjjel visszatér az élők közé és feltámadása nemcsak a fizikai világot, hanem az érzelmek határait is újradefiniálja. A két szerelmes kapcsolata túlmutat az időn és a halálon, a történet pedig arra készteti a nézőt, hogy elgondolkodjon az örökkévaló érzelmek természetén. Kevés romatikusabb film létezik ebben a kategóriában. :)
Az érzelmek mellett szorosan ott lohol a bosszú és megváltás topikja. Azok, amelyek ebben az új életében Eric számára a legfontosabbak. Mert a karakter nemcsak bosszút állni érkezett, a lelki békéjét is keresi.
Tudtommal sem a film, sem a képregény nem jelöli ki a kiválasztódás szabályait, vagyis, hogy ki térhet vissza bosszút állni az év elteltével. Ki az, aki megérdemli? Ha a Holló dönt, márpedig a mitológia ebbe az irányba mutat, akkor talán az alapján jelöli ki a visszatérő lelket, hogy az mennyire szenved a túlvilágon az igazságtalanságtól, ami életében érte. Biztosan szempont az is, hogy nem csak magáért akarjon bosszút állni. Mert van más is, egy szeretett, imádott személy, akinek a fájdalmait még a halál sem tudja elmosni. Ez a mardosó fájdalom vágyat kelt a lélekben. Nincs hát más esély, mint bosszút állni. Visszaadni "32 óra fájdalmát egyetlen pillanatba sűrítve." Megmutatni, milyen is a halál.
Már csak a fentiek miatt sem érthetek egyet azokkal, akik lefitymálják ezt a filmet. Mert nem csak a történet sokrétű és csodaszép. Az összetett karakterábrázolás is nagyszerű, kiemeli a bűnösök megbüntetésének és Eric saját megváltásának kettősségét. A bosszú itt nem csupán igazságszolgáltatás, hanem egyfajta gyászfeldolgozás is, amely során Eric nemcsak az ellenségeitől, hanem saját fájdalmától is megszabadul.
Az Ördög vidám kis Éjszakája; Top Dollar és bandája elemében van.
A film helyszíne tökéletes egy bosszúhoz; a sötét és leromlott város, mely a történet mély, morális kérdéseit tükrözi. Az omladozó épületek, az esőáztatta utcák és a romos ipari negyedek mind a társadalmi hanyatlás szimbólumai, miközben Eric Draven érzelmi és fizikai útját is keretbe foglalják. A neonfényekkel megvilágított sikátorokban játszódó jelenetek a remény halvány szikráját jelképezik egy alapvetően sivár világban.
Az éjszaka állandó jelenléte és a folytonos eső mintha arra utalna, hogy a bűnök megtisztításához elengedhetetlen a szenvedés és a katarzis. A város szinte önálló karakterként működik, egy élő-lélegző entitás, amely nemcsak háttérként szolgál, hanem aktívan alakítja is a narratívát. És persze nem nem csupán háttérként funkcionál, vagy szimbolikus jelentést hordoz. Ezekkel párhuzamosan a helyszín vizuális stílusa támogatja a történet drámai és morális mélységeit, erősítve a narratívát.
A három, leginkább kiemelkedő karakter a filmben Eric Draven mellett a mindenhájjal megkent bűnöző, Top Dollar és a nyomozóból közrendőrré fokgozott Albrecht Őrmester. A férfiak ellensúlyozására a gyermeki ártatlanságot pedig Sarah testesíti meg.
Brandon Lee alakítása Eric Dravenként mély érzelmi töltettel bír. Tökéletesen megragadta Eric tragikus, mégis hősies karakterét. Brandon nemcsak a karakter fizikai megformálásával nyűgözi le a nézőt, hanem az érzelmi ívek hiteles bemutatásával is. Eric egyszerre tűnik megtört embernek és fenséges bosszúállónak, aki minden egyes mozdulatával a szeretet és az igazság erejét sugallja. Brandon ezzel a szereppel szeretett volna kitörni a kungfu harcos szerű akciószerepekből és meg akarta mutatni, hogy saját jogon is remek színész. Azt hiszem, sikerült.
Michael Wincott, aki Top Dollart, a film főgonosza alakítja, nihilista filozófiájával és fenyegető jelenlétével emlékezetes ellenfele Ericnek. Michael Wincott ikonikus mély hangja és hideg karizmája tökéletesen illik egy olyan karakterhez, aki a kaotikus világképét teljes görnyedt kéjjel mélyíti el. Top Dollar nemcsak a kegyetlenséget, hanem a teljes erkölcstelenséget is megtestesíti. Gondoljunk csak a vérfertőző kapcsolatára a saját testvérével.
A bűnözőkkel szemben ott van Ernie Hudson, aki Albrecht Őrmester szerepében egy igazi, emberi oldalt hoz a történetbe. Ez a józan karakter segít nekünk nézőknek még realisztikusabban csatlakozni a történethez azzal, hogy igyekszik a erkölcsileg helyes irányt tartani. Eleinte nem érti Eric-et, de aztán különleges kapcsolatot alakít ki vele. Albrecht a film morális iránytűje, aki rávilágít arra, hogy az igazságosságnak helye van a legnagyobb sötétségben is. Hudson játéka egyszerre empatikus és magabiztos, amely egy másik fajta, az Ericétől eltérő érzelmi mélységet ad a filmhez.
Muszáj még megemlítenem Rochelle Davis-t, aki Sarah-t, a fiatal tinit játsza. Az ő karaktere nem csupán Albrecht és Eric közötti kapocs, hanem Ericet is összeköti az élők világával. Sarah az egyik legemberibb figura a filmben, aki az ártatlanságot és a reményt képviseli ebben a sötét univerzumban. Rochelle játéka meglepően érett és hiteles, különösen annak fényében, hogy ez volt az első filmszerepe. Sarah karakterében ott van a fiatalok bátorsága, és ahogy Ericet segíti a bosszúhadjáratban, együttérzést és érettséget mutat, amely szépen ellensúlyozza a film brutálisabb és sötétebb elemeit.
Ez a film tele van szimbólumokkal, fontosak is neki és ez a szimbolika rendkívül gazdag és több rétegben értelmezhető. Nézzünk meg most ezek közül néhányat:
Talán a holló az egyik legkönnyebben azonosítható jelkép. Ő a film központi eleme, a túlvilág és az élők közötti kapcsolat. Egyszerre vezető és védelmező. Ő az, aki visszavezeti Ericet az élők világába és igyekszik őt a bosszú útján tartani. Egyszerre a halál és a megtorlás eszköze. A holló jelenléte Eric hatalmának forrása, de ennek a különös küldetésnek is a madár a metaforája.
És igen, tudom, van itt egy kis ellentmondás, amit nem árt, ha tisztázunk.
A film eredeti címe, The Crow, azaz A Varjú. A magyar változat készítésekor feltételhetően az egyszerűbb felismerhetőség és az erőteljesebb hangulat miatt lett a film magyar címe A Holló. Ez azért is lehet, mert a holló sokkal ismertebb és jelentőségteljesebb szimbólumként él a magyar kultúrában és mitológiában.
A holló gyakran társul misztikummal, halállal és a lélek túlvilági utazásával. Ez pedig épp olyan jól illik a film szimbolikájához, mint a varjú. Magyarországon a holló amúgy is erősebb kulturális kapcsolódással bír, például Edgar Allan Poe A holló című költeményén vagy a Hunyadiak hollós címerén keresztül. A „holló” szó hangzásában is erőteljesebb, drámaibb és így magyarul talán jobban is illik a film hangulatához.
Ám ha az eredeti címet nézzük és így elemezzük a madár szimbolikáját, akkor rájövünk, a varjú, akárcsak a holló, számos kultúrában misztikus és spirituális jelentéssel bír, igaz némi eltérés van a két madár értelmezése között. Mindketten gyakran a halál hírnökeként jelennek meg a hétköznapi babonákban. Emellett Eric karaktere jól tükrözi a varjak intelligenciáját és alkalmazkodóképességüket. Eric nem csak fizikai erejére, hanem találékonyságára is támaszkodik küldetése során. Ráadásul a varjú hétköznapibb madár, mint a holló, de ez nem csökkenti jelentőségét, sőt. Inkább azt jelzi, hogy a bosszú és a szeretet nem magasztos, távoli fogalmak, hanem hétköznapi emberi tapasztalatok, amelyeket bárki átélhet.
Amíg a Holló él, Eric sem tud meghalni. És ezt a képességét baromira élvezi.
Egy másik jelkép a helyszín, ahol a történet játszódik. A film sötét, esőáztatta városi környezete az erkölcsi hanyatlás és a káosz szimbóluma. Az omladozó épületek és elhagyatott utcák, mintha csak a társadalom morális állapotát tükröznék. Innen már rég eltűnt minden jó. A városi romlás szinte a képünkbe ordít.
Aznap éjjel, amikor Eric visszatér az élők közé, esni kezd. És nem is áll el, szinte az egész film alatt zuhog. A film egyik legtöbbet idézett mondata is ezzel kapcsolatban hangzik el: "Örökké nem eshet!" Ez a mondat jelenti a reményt, jelöli, hogy előbb vagy utóbb jóra fordulnak a dolgok. De amellett, hogy az eső állandó jelenléte nyomasztóvá teszi a film hangulatát, egyúttal a megtisztulás szimbóluma is. Eric küldetése során az eső „mossa le” a bűnösök vétkeit.
A maszk, az álarc, a festés rituális elem. El is választja Eric két énjét. A szerelmes, gyengéd férfi meghalt, ez itt már egy új, bosszútól fűtött lény és ezt meg is kell mutatnia. Egy harcos festése ez, ami egyszerre utal a halálra és ott van benne az egykori zenész színpadiassága is. A fekete-fehér ellentét a szeretet és gyász, az élet és halál kettősségét tükrözi. Eric sminkje egyfajta álarcként is értelmezhető, amely mögött az érzelmi sebezhetőség és a tragédia húzódik. És nem utolsósorban, megrémíti az ellenségeket. A film végére az eső lemossa a maszkot. Mintha ez is azt jelezné, hogy a bosszú lassan véget ér. Minden gonosz elnyerte méltó bünetetését. Mikor Eric Top Dollarral harcol a tetőn, szinte már alig látni nyomát a bosszú fekete-fehér maszkjának az arcán.
Aztán ott van Shelly eljegyzési gyűrűje. Egy lassan eltűnő élet emléke. Nemcsak az Eric és Shelly közötti szerelmet szimbolizálja, hanem az ígéretet és a kötelességet is, ami Ericet visszahozza az élők közé.
A tűznek kivételesen fontos szerepe van a filmben. Top Dollar bandája többek között úgy tartja rettegésben az embereket, hogy minden évben az Ördög Éjszakáján lángba borítják a várost. Az Eric és Shelly otthonát elpusztító tűz egyszerre a veszteség és a fájdalom szimbóluma. És azt is jelzi, hogy valami végérvényesen megváltozott, véget ért. Emlékszünk még Sarah rövidke monológjára, amit már megemlítettem? "A fáklyaként lobogó házból végül csak rakás hamu maradt." A film utolsó mondata is ebbe az irányba tart: "A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart!"
A lángoló jelenetek mellett megjelennek az utcai neonfények is és ezek egyszerre utalnak a káoszra és Eric belső világának hevességére.
Mint már említettem, a film külön szereplőt szentel a gyermeki ártatlanság megjelenítésére. Sarah karaktere képviseli az ártatlanságot és a reményt, ami még ebben a sötét világban is megmarad. Ő az Eric és Shelly iránti szeretet emlékének őrzője, és az a személy, aki még hisz az igazságban.
Ezek a szimbólumok nemcsak vizuális elemek, de őrületes mélységbe visznek és rengeteg réteget adnak a történethez, amely egyensúlyoz a sötét hangulat és az érzelmi katarzis között. A film ezek révén válik többé egy egyszerű bosszútörténetnél.
Az egykori zenész még a halála után is színpadias és drámai marad. Chic!
Ha be akarjuk azonosítani a műfaja alapján a filmet, nos elég nagy fába vágjuk a fejszénket. Persze, nem lehetetlen a dolog, csupán összetett. Akárcsak a film.
A Holló alapvetően több műfaj metszéspontján helyezkedik el, de a fő besorolása a dark fantasy és a gótikus thriller. Ezek mellett az alábbi alműfajok elemei fedezhetők fel benne:
Bosszúfilm: Eric története a klasszikus bosszútörténetek narratíváját követi, ahol az igazság szolgáltatásának középpontjában a személyes veszteség áll.
Akcióthriller: A film tartalmaz izgalmas, feszültséggel teli akciójeleneteket, amelyeket a küzdelem és üldözés dinamikája határoz meg.
Romantikus dráma: A halálon túl is tartó szerelem központi eleme miatt a romantika és az érzelem is jelentős szerepet játszik.
Noir: A sötét, esős városképek és az erkölcsi dilemmák megidézik a noir-filmek hangulatát, ahol a környezet szinte a történet szereplőjévé válik.
Képregényadaptáció: Bár ez technikailag nem műfaj, de a vizuális stílus és a történetmesélés egyértelműen a képregények dinamikus narratívájából merít.
Horror: A film helyenként horrorisztikus elemeket is tartalmaz, például Eric „feltámadásának” jelenetében és a misztikus holló szerepében.
A fenti műfajok és alműfajok keveredése teszi a filmet igazán egyedivé, mivel minden néző más-más aspektusát találhatja megkapónak, a romantikus drámától a gótikus akcióig.
A film látvány- és zenei világában is a fenti műfajok szempontjai dominálnak. A film gótikus esztétikája és a noir elemek dinamikus keveréke támogatja a történet drámaiságát. Az esőáztatta utcák, az omladozó házfalak és a neonfények szabdalta környezet egy olyan világot fest meg, amely egyszerre fenyegető és magával ragadó. A romos épületek és a zűrzavaros utcák a társadalmi hanyatlás tükrei, miközben a vibráló neonfények és a sötét árnyékok kontrasztja a képek dinamikáját emeli ki. A látvány képi világa nemcsak a hangulatot szolgálja, hanem Eric lelki állapotát is tükrözi: a sötétségben mindig ott van a fény, a remény halvány sugara. Ez a vizuális kettősség támogatja Eric utazását, amely egyszerre szól bosszúról és lelki megtisztulásról.
Fontos beszélni még a film ikonikus soundtrackjéről – amelyen olyan előadók szerepelnek, mint a The Cure, a Nine Inch Nails, a Stone Temple Pilots és a Rage Against the Machine. Ez a lemez tökéletesen visszaadja a történet hangulatát. Az alternatív rock, gótikus dallamok és a grunge elemek egyedi kombinációja a '90-es évek lázadó szellemiségét képviseli. A zene nemcsak kíséri a cselekményt, hanem annak szerves részévé válik, erőteljes érzelmi hátteret biztosítva Eric bosszújának. A dalok, mint a The Cure "Burn" vagy a Nine Inch Nails feldolgozása, a Joy Division "Dead Souls" című dalából, nemcsak hangulatot teremtenek, hanem elérhetetlenséget, érzelmi távolságot is szimbolizálnak. A soundtrack a karakterek belső konfliktusait és a történet feszültségét is visszhangozza, miközben átértelmezi a klasszikus gótikus tematikákat a modern kor kontextusában. Sokáig a kedvenc soundtrack albumom volt.
Aztán ott van a score, Graeme Revell zseniális munkája. Baromira fontos része a filmnek, csak úgy, mint a látvány és a színészi játék. Revell egyedi hangulatot teremtett zenéjével, ezekkel a sötét, misztikus és drámai dallamokkal, amelyek mesterien támogatják Eric Draven karakterének érzelmi útját, a bosszú és a veszteség kettőségét. Az elektronikus és szimfonikus elemek keverékével Revell egy modern, de időtlen hangzást hozott létre, amely a film minden egyes jelenetét tovább erősíti. Különösen emlékezetes a fő téma, amely egyszerre emeli ki a történet tragikumát és hősiességét. Ez a score nem csupán a film lényegének zenei megtestesítése, hanem önmagában is egy művészeti alkotás. Ha még nem hallgattad meg csak magában, ajánlom, hogy tedd meg, mert jó. Olyan szárnyakat ad a léleknek, amikről nem is hitte volna, hogy kellenek neki.
És hát nem lenne filmelemzés, hogy ha nem vizsgálnák meg azt is, milyen volt a korszak hangulata és milyen félelmeket tükröz vissza a film.
A '90-es évek társadalmi és kulturális bizonytalansága, valamint a gyors urbanizáció és az elidegenedés problémái mind itt vannak a Holló képkockáiba égetve. A sötét, romos város a bűnözés, a korrupció és a társadalmi egyenlőtlenség metaforája, amelyek az akkori közönség számára ismerős problémák voltak. A film ugyanakkor a személyes veszteség és a gyász univerzális félelmeit is ábrázolja, amelyek túlmutatnak a konkrét korszakon. Az Eric által megélt bosszú és megváltás kettőssége rámutat az emberi érzelmek mélyebb rétegeire, miközben egy olyan világot fest meg, amelyben a remény és az igazság megvalósulása éppolyan nehezen elérhető, mint az érzelmi gyógyulás. Tökéletes ez a társadalmi lenyomat, amelynemcsak a film ikonikus hangulatát erősíti, hanem örök érvényűvé is teszi annak mondanivalóját.
És mivel sok műfaj keveredik ebben a filmben, mindegyik hozta magával a saját társadalmi tükrét. Az olyan elemek, mint Eric feltámadása és a sötét városi környezet, egyértelműen hozzájárulnak a horrorisztikus hangulathoz. A noir a bűn és erkölcstelenség által uralt városok, valamint a moralitás hiánya gyakran a társadalmi hanyatlás félelmeit vetíti ki. A dráma a személyes veszteség és az érzelmi megpróbáltatások univerzális félelmeit képes megragadni.
Egy különös barátság kezdete - Eric és Albrecht először találkozik "élőben", miután Eric felrobbantotta Gedeon zálogházát.
Brandon Lee tragikus halála után komoly dilemmát jelentett a film befejezése. A stáb tagjai közül sokan érthető módon érzelmileg összetörtek, és felmerült az ötlet, hogy teljesen leállítják a forgatást. Azonban Eliza Hutton, Brandon menyasszonya, és Linda Lee Cadwell, Brandon édesanyja, határozottan támogatták, hogy a készítők fejezzék be a filmet. Az volt a két nő kívánsága, hogy a film egyfajta tiszteletadásként szolgáljon Brandon emlékére, és művészi öröksége így maradandóvá váljon.
A család kérését tiszteletben tartva a produkciós csapat – Alex Proyas rendező vezetésével – folytatta a munkát. Ezt követően fejlett technológiai megoldásokkal fejezték be a forgatást; a film korát messze megelőző CGI-technikákat alkalmaztak, hogy pótolják Brandon hiányát, és testdublőröket is bevontak, akiket gondos vágásokkal és digitális utómunkával tettek észrevétlenné. Ez az utómunka máig a filmkészítés egyik legendás teljesítménye, amely technológiai mérföldkővé vált és a későbbi filmes effektek fejlődésére is jelentős hatást gyakorolt. A film a következő úttörő megoldásokat használta:
1. Arc- és testdublőr CGI-felhasználás:
Brandon Lee hiányzó jeleneteit testdublőrökkel vették fel, az arcát pedig számítógépes utómunkával illesztették rá a dublőr testére. Ez az eljárás akkoriban hihetetlen újdonságnak számított, és megalapozta a digitális „arcpótlás” technikáit, amelyeket később széles körben használtak más filmekben.Ez a technológia vezetett el ahhoz, hogy a színészek arcát később CGI-jal animálják vagy más jelenetekbe integrálják. Példák: Gladiátor (2000), ahol Oliver Reed halála után hasonló technikát alkalmaztak. Emlékszem, ennek kapcsán mindenki arról beszélt, hogy hamarosan már színészekre sem lesz szükség, hogy leforgassanak egy filmet.
2. Digitális fény- és árnyékmanipuláció:
A film sötét, gótikus hangulatát fokozta a digitális utómunka, amely lehetővé tette a fények és árnyékok pontos manipulálását. Ez nemcsak vizuális egységet teremtett, hanem segített elrejteni a testdublőröket és a CGI-jeleneteket. A digitális fénykorrekció és árnyékképzés azóta az utómunka alapvető eszközévé vált.
3. Részleges CGI-helyettesítés:
Olyan jelenetekben, ahol Brandon Lee nem volt jelen, digitálisan megalkotott részleteket (például árnyékokat, távoli nézeteket) használtak. Ez akkoriban szintén szokatlan volt, de ma már megszokott technika a vizuális effektusok világában. Ez az eljárás inspirációt adott a későbbi teljes CGI-karakterek megalkotásához, például Gollam (A Gyűrűk Ura) vagy Tarkin (Zsivány Egyes).
4. Jelenetek digitális „újratervezése”:
A film több jelenetében a már felvett anyagokat újravágták, és digitális effektekkel toldották meg, hogy a folytonosságot biztosítsák.
Ezekkel az újításokkal A Holló bebizonyította, hogy a CGI képes érzelmileg intenzív és vizuálisan összetett filmek létrehozásában is kulcsszerepet játszani, nemcsak látványos blockbusterekben. Elindította azt az irányt, hogy a CGI nemcsak kiegészítő elem, hanem történetmesélési eszköz is lehet.Így, a film, a tragédiától függetlenül is hozzájárult ahhoz, hogy a digitális utómunka a modern filmkészítés egyik alappillérévé váljon.
Az pedig, hogy befejezik a filmet, végül kulcsfontosságú döntésnek bizonyult, hiszen A Holló mára kultikus filmmé vált, amely örökre összefonódott Brandon Lee emlékével. A film így nemcsak egy különleges alkotásként áll előttünk, hanem egy szívbemarkoló emlékműként is a fiatalon elhunyt színész számára.
A tragédia szimbolikusan illeszkedik a film sötét témáihoz, hiszen a halál és az áldozat gondolata áll a történet középpontjában is. Brandon valós élettörténete és karakterének fiktív sorsa közötti párhuzam mély érzelmi töltettel ruházza fel a filmet, amely emiatt még erősebben hat a nézőkre. A forgatás során történt szerencsétlenség ugyanakkor rámutatott a filmipar hiányosságaira, és a baleset után szigorúbb biztonsági szabályokat vezettek be a fegyverek és kellékek használatára vonatkozóan. Brandon Lee halála fájdalmas veszteség a filmvilág számára, de A Holló örökre őrzi tehetségének emlékét, és minden egyes jelenetben érezhetővé válik az az érzelmi mélység, amelyet a fiatal színész hozzáadott ehhez a különleges alkotáshoz.
Tehát, mint láthatod, A Holló sok szempontból is különleges. A gótikus elemekkel átszőtt történet nemcsak a félelmet, hanem a remény és a megváltás iránti vágyat is kifejezi, ezzel összekapcsolva a horror hatásmechanizmusát más műfajok narratívájával. Ezért az ilyen többdimenziós filmek – akár horror, akár más zsáner jegyeit viselik – rendkívül hatásosak lehetnek egy korszak érzéseinek és félelmeinek ábrázolásában.
Úgy gondoltam, hogy A Holló méltó kezdet egy új évhez a blogon. Ez a film nemcsak emlékeztet arra, hogy a szerelem és az igazság örök értékek, hanem arra is, hogy a művészet – akár a legnagyobb veszteség ellenére is – képes maradandót alkotni.
"A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart!"
Más.
Nos, örülök, hogy újra itt vagyunk, én, mint író, te, mint olvasó és remélem ott tudjuk felvenni blogilag a fonalat, ahol még decemberben elhagytam. Bár tudom, hogy nem kötelező, mégis szeretnék néhány mondatban beszámolni az itteni távolmaradásomtól. Már csak azért is, mert talán érdekelhet az új projektem.
Ugyanis nagy fába vágtam a fejszémet 2024. októberében. Egy, a három kedvenc filmes évtizedemre, tehát a '80-as, '90-es és '00-es évekre kiterjedő kutatást indítottam, mégpedig azért, hogy nyomonkövethesem a horror alműfajainak fejlődését a fenti három évtizeden keresztül. Ez lett a The Big Horror Legacy könyvsorozat.
Az első kötet címe: The Big '80s Horror Legacy I. - Shadows of Fear lesz és idén, azaz 2025. májusában jelenik majd meg, egyelőre csak angolul. A könyben a '80-as évek legnagyobb hatású alműfajait vizsgálom többek között társadalmi és kulturális szempontok alapján: a slashert, a body horrort, a supernaturalt, az okkultot és a folk horrort. Megnézzük a fontosabb filmeket, ajánlok is párat, amelyek talán kevéssé ismertek. Szóval szuperizgi a dolog, alig várom, hogy kész legyek vele. Jelenleg a szerkesztési fázisban tart a munka, egészen jól haladok vele. A könyvre Kickstarter kapmányt is tervezek majd, szuper ajándékokkal. Ennek részleteivel később jövök.
Kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá? Érdekesnek találod az öteltet? Izgalmasnak? Vagy tökéletesen feleslegesnek? Hadd halljak rólad, a véleményedről, akár itt kommentben, akár e-mailben is megtalálsz.
Itt a blogon, egyelőre heti egyszer találkozunk majd, aztán remélem ismét visszaállhatunk a heti két posztra itt is. Persze, ez leginkább tőlme függ, meg a jó időbeosztásomtól, de remélem, fogom tudni hozni a heti két bejegyzést neked.
Szóval jövő héten tali. Addig is, jó filmezést, jó hetet, jó hétvégét.
És ha nincs ötleted arra, hogy mit nézz, akkor fusd át a Nagyvászon és Hangszóró blog korábbi cikkeit. Hiszen, a régi filmek még mindig ütnek, ha adsz nekik egy esélyt! Remélem, ezúttal is sikerült kedvet csinálni ahhoz, hogy újra felfedezz egy klasszikust – és várlak vissza a jövő héten, amikor is még több filmes kincs vár rád!
Csumi
Faszi
