Simon Porte Jacquemus Korzika sziklás partvidékén mutatta be Le Bonheur című 2027-es tavaszi–nyári kollekcióját. A Phare de la Pietra világítótorony környezetében megrendezett show a Földközi-tenger elemeire épült, a mediterrán táj, a szél és a természetes fény együtt formálta az élményt, miközben a ruhasorozat a márka alapvető esztétikáját egy átgondoltabb, letisztultabb formában újraértelmezte.
Vannak divattervezők, akik szezonról szezonra új identitást keresnek, és vannak, akik időről időre visszatérnek önmaguk alaprétegeihez. Simon Porte Jacquemus ezúttal az utóbbit választotta. A Le Bonheur – „a boldogság” – egy őszinte emlékeztetőt fogalmazott meg: a Jacquemus-univerzum lényege mindig is a mediterrán életérzés, a természet közelsége és az egyszerű pillanatok szépsége volt.
A bemutató helyszíne, a Korzika északi partján, az Île-Rousse fölött magasodó Phare de la Pietra világítótorony környezete tökéletesen illeszkedett ehhez a gondolatisághoz. A sziklás ösvény, a tengeri szél és a délelőtti napfény aktív szereplői voltak a bemutató nem mindennapi atmoszférájának. A közel 1 km hosszú (!!!), lejtős kifutón a modellek mozgását a természet folyamatosan alakította, miközben a horizonton kirajzolódó vitorlások a márka nevét írták a tájba, így a fashion show a nézőket beszippantó, izgalmas térélmény is volt.



A Le Bonheur első pillantásra a nyár idealizált képeit idézte meg, valójában azonban sokkal inkább egy szabásban és anyaghasználatban gondolkodó újrafogalmazás volt. Jacquemus nem egy sima nyári ruhasorozatot készített, hanem a nyár boldog pillanatait képezte le a textíliák nyelvére.
A női szettek alapját a letisztult, mégis érzéki darabok adták: a ropogós pamut puplin ingruhák, a buborékszoknyák és a bő taft palazzo nadrágok. Ezek a sziluettek a klasszikus nyári ruhatár ismerős elemeit hozták, de az arányaik és a formaviláguk miatt kortárs, szinte építészeti hatást keltettek.
A központi motívum a trikó lett. Ez az alapdarab papírvékony bőrként, strukturált kreppként vagy áttetsző organzaként öltött formát, mintha ugyanannak a sziluettnek különböző anyagi állapotait láttuk volna. A testhez simuló bustier ruhák és a magas hasítékokkal megnyitott sziluettek ezt a kísérletező szemléletet ellensúlyozták, miközben a szettek végig megőrizték a mozgás szabadságát.
A kollekció egyik legerősebb rétegét a textúrák egymásra épülése adta. Az organza, a merev bőr és a légies sifon folyamatos párbeszédben álltak egymással, a Maison Février közel százéves kézműves műhelyének finom tolldíszítései pedig tovább gazdagították ezt az anyagok közötti játékot. A francia mesterműhely aprólékos munkája légies eleganciával és kivételes kézműves minőséggel emelte a kortárs ruhasorozatot.
A színpaletta kellőképpen változatosra sikerült, a vakítóan fehér és a natúr tónusok közül az akvamarin, a citrus, a napfény-sárga és a tengeri kék árnyalatok valósággal kiemelkedtek. A színek egyfajta izgalmas ritmust adtak a gyűjteménynek, az összhatás olyan volt, mintha a nap járása rajzolta volna meg az egyes lookokat.
A férfi vonal a női szekció természetes folytatásaként működött, ám visszafogottabb, hétköznapibb hangon szólt. Itt Jacquemus a szabászat feloldására koncentrált: a laza gyapjúkaftánok, a bő öltönyök és a lebegő anyagok követték és alakították a testet.
A klasszikus férfi szabászat elemei új értelmet kapnak. Az organza nadrágok hordóformája és a kontrasztos mandzsetták játékossága a hagyományos sziluettek feloldását jelezték, az áttetsző nylon öltönyök a formalitást tapintható érzéssé változtatták. A zakó és nadrág viszonya fellazult, a struktúra lebegővé vált.
A kollekció ereje egyébként abban rejlik, hogy nem külön világot épít a férfi és a női ruháknak, hanem ugyanannak az érzéki, mediterrán univerzumnak egy másik értelmezését adta át. Ugyanaz a könnyedség, más és más testen.
A Le Bonheur kiegészítői valósággal megkoronázták a kollekciót. A miniatűr szalmakalapok, a lágy balerinacipők és a gyümölcsös színek egy könnyed, szinte érzéki játékosságot vittek ebbe a fantasztikus bemutatóba. A részletekben Jacquemus erősen épít a szinesztéziára: az összes érzékszervünk részt vesz az élmény feldolgozásában, a színek, a formák, az illatok, az ízek, a tenger hangja, a szél simogatása és a napfény íze. A nyár egy izgalmas érzéki tapasztalattá alakult, amely minden egyes összeállításon keresztül visszhangzik.
A 2027-es tavasz-nyári kollekció végső üzenete a letisztultság. A Le Bonheur visszavezeti a francia márkát a saját alapgondolatához: a napfényhez, a természethez és a könnyedséghez. Úgy tűnik, hogy ez a visszatérés tudatos. Jacquemus nem ismétli önmagát, hanem finomítja a saját formanyelvét, miközben újra meghatározza, mi jelenti az állandóságot egy folyamatosan fejlődő márkában.
A korzikai világítótorony, a szél és a tenger végül metaforává vált. Annak a gondolatnak a metaforájává, hogy a divat akkor a legerősebb, ha vissza tud térni az egyszerű dolgokhoz és képes ezt a egyszerűséget egy kifinomult formában átemelni a jövőbe.
Jacquemus Spring-Summer 2027 RTW kollekció Korzikán
Fotók: British Vogue / Jacquemus Official
Kövess a social media platformokon is: a Facebookon ITT, az Instagramon ITT és a TikTokon ITT!

















































