A párizsi divathét zaját elhagyva a Henry Jacques szalonjában egészen más idő kezdődik. A meleg fények lelassítják a teret, a kanapék mélye elnyeli a külvilágot, a vitrinek csendben őrzik az illatok történeteit. Itt minden mozdulat halkabb, minden pillanat sűrűbb. Ebben a kifinomult csendben jelenik meg Stéphane Rolland legújabb parfümje. Egy illat, amely nem egy hétköznapi kozmetikai szerként vagy dísztárgyként, hanem rétegekbe zárt emlékként érkezik meg. Egy személyes portré, amelyet az eleganciába ágyazott pillanatok összessége rajzolt meg.

A párizsi divathét nyüzsgése közepette létezik egy hely, ahol az idő lelassul, a zaj elhalkul és a luxus egészen új értelmet nyer. A Szajnától pár lépésre, az Avenue Montaigne sarkán található Henry Jacques szalonjába lépve egy letisztult, mégis mélyen érzéki világ tárult elém: a meleg fényű lámpák ragyogása, a süppedős kanapék hívogató kényelme és a gondosan megkomponált vitrinek, amelyekben az illatok szinte műtárgyként léteznek.

Ebben az intim, kifinomult térben - egy privát találkozó keretein belül - ismerhettem meg Stéphane Rolland legújabb parfümjét, egy olyan fenséges alkotást, amely tökéletesen tükrözi a tervező haute couture világának esszenciáját. A szalonbemutató az illat felfedezéséről és egy személyes utazásról is szólt. A szakértők figyelmes jelenléte, a részletek iránti elkötelezettség és az atmoszféra eleganciája mind hozzájárult ahhoz, hogy az élményem maradandóvá váljon. A legmagasabb minőségű divat és a luxusillat ugyanannak a gondolkodásnak két nyelve: a forma és a láthatatlan rétegek párbeszéde.

„Ahogyan a haute couture-ben az életemet a nőknek szenteltem, ezt az illatot mindazoknak ajánlom, akik készek befogadni a benne rejlő érzelmeket és meggyőződéseket.” - Stéphane Rolland

Hogyan találkozik egy haute couture művész és egy különleges parfümmárka a párizsi divatéletben? Stéphane Rolland elmondása szerint a szekrénye tele van parfümökkel. Nem egy tálcán vagy egy polcon sorakoznak, egy teljes szekrény a gyűjtemény. Egy egész archívum. „A 70-es években mindent teszteltem” - mondta. „Saját kompozíciókat kevertem, illatokat rétegeztem… Nem tudtam hű maradni egyetlenhez sem.”

Ez a fajta gyűjtés nem birtoklási vágy fizikai lecsapódása, sokkal inkább az emlékezésről szól. A Henry Jacques parfümház szellemisége is pontosan így működik: a találkozás során nem egy illat kiválasztása történik meg, hanem egy lassú közeledés önmagunkhoz. Az ízlésünk adott, a kor előrehaladtával azonban egyre inkább figyelünk a finom részletekre, merünk erőteljesebb vagy érzékibb illatokat használni. A személyes illat, a jó kreált parfüm kinyitja és megkoronázza a személyiségünket.

Amikor a couturier - akit világszerte a lendületes sziluettjeiről és az építészetből ihletett drámaiságáról ismernek - a parfüm megalkotására vállalkozott a Henry Jacques-házzal, a kezdeményezés pedig egy hétköznapi kollaboráción túlmutató, tudatos és érzelmes lecsupaszításnak tűnt. Igen, egy lehetőség arra, hogy évtizedek emlékei, megszállottságai és ösztönei egyetlen kompozícióba rendeződjenek. „Valahol a terápia és a gasztronómiai tanfolyam között volt” - mondta Rolland.

Az alkotási folyamatot Anne-Lise Cremona a ház örökségének megőrzésével és mozgásban tartásával kísérte végig: nyitottá tette a világ felé, miközben meghagyta a legbelsőbb intimitást. A közös munka egy valódi négykezes kompozíció, amelynek a kulcsszava talán a visszatérés lehetett, hiszen ugyanahhoz az illathoz, ugyanahhoz az emlékhez, más-más hangulat kötődik.

Rolland, aki a Balenciagánál töltött időszak után 2007-ben indult hódító útjára a saját haute couture háza, mindig is a történetmesélés egyik formájának tekintette a divatot. Cremona, Franciaország egyik legelismertebb parfümgyárának örököseként vitte tovább apja szellemi hagyatékát, amelyben a hagyományt a kísérletezéssel ötvözte.

Ezek tudatában a designernek ismerősnek tűnt az illat megalkotása - akár egy haute couture sziluett megrajzolása. „Egy alappal, egy anyaggal kezded… és aztán a kontrasztokról és az árnyalatokról, a mozgásról és az érzelmekről szól” - magyarázta Rolland.

A citrusos nyitás egyértelműen a visszaemlékezés metaforája. „Nem vagyok citrusos” - vallotta be nevetve, mégis ez az első benyomás, ami hatalmába kerít bennünket. Egy nyári emlék, egy gyerekkori pillanat, egy belső tér, amely hirtelen megnyílik. Arra emlékeztette, amikor beosont az apja bárjába, és belélegezte a házi készítésű puncs alkoholos-édes aromáit. Aztán az illat megváltozik: felszáll a füstölő, lágyan és könnyeden, mint a közel-keleti templomok szent csendje. Meghitt, szakrális, távoli.

A szívjegyekben a török rózsa és a Rose de Mai mély, meleg lágysága illatot épít és jelenlétet kölcsönöz az esszenciának. Alatta felbukkan a dohány, az írisz és a pacsuli, amelynek láthatatlan rétegei súlyt adnak, lehúzzák a földre. Ezek a pillanatok Rolland dél-amerikai és nyugat-indiai utazásaiból származnak, ahol az illat másképp tapad a párás levegőben.

A végén megjelenik a vanília. De nem lezárásként. Inkább visszhangként. Távolból felsejlik a bőr, az édesség és a púder, amelyek szépen lassan lecsendesítik az érzelmeket. „A párizsi éveimre emlékeztetett” - mondta Rolland. „A francia parfümök hagyományos eleganciáját hordozta magában, de lágysággal.”

Az eredmény egy chypre-orientális kompozíció lett, amely egyszerre világias és mélyen földhözragadt. Merész, mégis megnyugtató. Nem demonstrál, nem fitogtatja az erejét és a hatalmát, csak jelen van.

A Henry Jacques két formában gondolkodik erről az illatról, így Les Essences és Les Brumes kiszerelésben érhető el. Míg az előbbi koncentrált és gazdag megjelenést kínál, az utóbbi egy mozgékonyabb, rétegzettebb viselet. Mindkettő ugyanarra a gondolatra épül: az illat folyamatosan alakuló forma és élő kapcsolat.

„Csak a Henry Jacques rendelkezik az ilyen bonyolult részletek iránti finomsággal és elkötelezettséggel, olyan kifinomultsággal, amely ma már szinte elveszett” - mondta Rolland. „Mégis, paradox módon, az alkotásaik tiszták és lényegiek maradtak.”

Ahogy az elegáns szalon fényeitől távolodva végigsétáltam az Avenue Montaigne-on, ez a fenséges illat átalakult rajtam, lassan beivódott a bőrőmbe és a párizsi emlékeim kitörölhetetlen részévé vált.

Fotók: GaborSzakacs / Henry Jacques Official

Kövess a közösségi oldalakon is: a Facebookon ITT, az Instagramon ITT és a TikTokon ITT!