Nicolas Di Felice egy olyan Courrèges-kollekciót mutatott be, amely tudatosan felépített narratívára épül. A 2026-os őszi-téli szezon egy nap történetén keresztül - mozgásban, megfigyelés alatt, folyamatos változásban - vizsgálja a nő és a városi tér kapcsolatát. A bemutató szűk, párizsi utcává formált kifutója és filmes szerkesztettsége egyaránt azt hangsúlyozta, hogy ezek a ruhadarabok nem statikusak, hanem a testtel és a környezettel együtt léteznek. A kreatív igazgató az alapító André Courrèges geometrikus örökségét megőrizve érzékibb, közvetlenebb irányba mozdította el a márkát, miközben egyszerre reflektált az urbánus valóságra, a kortárs identitásra és a divat időtlenségére.
Nicolas Di Felice a 2026-os őszi-téli kollekció kifutóját egy párizsi utcaképpé alakította annak érdekében, hogy a lehető leghitelesebb közegbe helyezze a szezonális alkotásait. Az aknafedőkkel, felfestett burkolati jelzésekkel és stadionszerű lelátóval ellátott teret olyan keskenyre szabták, hogy az első sorban ülő vendégek cipője szinte súrolta a kreációk szegélyét. A ruhasorozat darabjai életre keltek a szűk kifutón, hiszen mozgásra, közelségre, érintkezésre a világgal való fizikai kapcsolatra készültek.
A 24 óra egy Courrèges-nő életében című kollekció filmes ívet rajzolt fel hajnaltól sötétedésig. A kreatív igazgató, Nicolas Di Felice Chantal Akerman munkáira hivatkozott inspirációként, mindenekelőtt a Portré egy fiatal lányról a 60-as évek végén Brüsszelben című filmet jelölte meg ihletforrásként. A bemutatót egyetlen, folyamatos felvételként képzelte el: egy nő halad a városon keresztül, miközben végig figyelik. A hanghatások - reggelizés, utcazaj, metró hangja, taxiban utazás, irodai munka, esti parti lüktetése - is ezt az állandó mozgást követték, a városi alapzaj lassan a technóba hajló, ütemes ritmusra váltott.
A nyitó megjelenés - egy fémkeretre függesztett fehér szaténruha - egyszerre idézett egy mozdulat közben elkapott lepedőt és egy 1965-ös archív képet, amelyen egy Courrèges-modell egy rideg fehér négyzetet tart. Így a gyűjtemény azonnal egy finom párbeszédbe lépett André Courrèges (1923-2016) örökségével, aki az űrkorszak-modernizmus egyik legmeghatározóbb alakjaként a geometrikus szigor révén sokszor szinte eltávolította a testet a ruhától.
Di Felice ezt a szellemi és esztétikai hagyatékot új irányba mozdította el. Ahol André az absztrakciót kereste, ott Nicolas az érzékiséget erősítette. A karcsú kabátok és tölcsérgalléros dzsekik borotvaéles szabása a nedves járda fényét, a pöttyös farmer szinte szó szerint az utcai aszfalt textúráját idézte meg. A rakott szoknyák tisztán metszették a teret, míg a ruhák grafikus kivágásai - az oldalakon és a hátakon - kontrollált, pontosan adagolt bőrfelvillanásokat engedtek meg.
A ház ikonikus anyaga, a vinyl, egyfajta technikai könnyedséggel jelent meg. A póló-nadrág összeállításokban hétköznapivá vált, míg a rakott ruhában váratlanul folyékonnyá alakult, finoman feloldva az anyag eredendő merevségét. Di Felice itt már nem ismételt, inkább egy érettebb tervezői nyelv jeleként variált.
A fegyelmet a könnyedség ellenpontozta. Az áttetsző organzából készült szoknyákra és estélyikre párizsi metró- és ruhatárjegyek (elképesztően kreatív megoldás) kerültek, ezek az átmenet és a múlandóság apró lenyomataivá váltak. Egy új kiegészítő, a Shadow táska, szinte együtt lélegzett a viselőjével: összeomlott és kitágult, csendes funkcionalitással rendelkezett.
A bemutató castingja tovább erősítette a párizsi utcakép narratíváját. Olyan modellek, mint Anne-Catherine Lacroix és Nataša Vojnović, visszafogott magabiztossággal léptek a kifutóra, megtestesítve a kollekció alapállítását, a szerkezetből fakadó erőt. A védelem itt építészeti minőségként jelent meg: a ruhák kereteztek, tartottak, de semmiképpen sem korlátoztak.
A fináléban minden fehérbe fordult. A sziluettek „tiszta vászonként” tértek vissza, lecsupaszítva, eltávolodva a városi rétegektől. Egyszerre szimbolizálták az újrakezdést és a lehetőséget: ugyanaz a nő, másnap reggel egy új lendülettel indul neki a városnak.
A 2026-os őszi-téli kollekcióban Nicolas Di Felice a Courrèges-nél eltöltött éveit egy koherens, érzékletes egésszé sűrítette. A geometria és a futurizmus megmaradt, ám a megélt érzékiség és az időbeliség új jelentéssel töltötte meg a felsorakozó darabokat. Egy nap történetét láthattuk, amely a tervező pályájának fontos mérföldköve.
A teljes kollekciót az alábbi galériára kattintva tudjátok megtekinteni:
UPDATE: Nicolas Di Felice 2026. március 24-én a közösségi oldalain bejelentette, hogy 5 év után távozik a Courrèges vezető tervezői pozíciójából, hogy másfajta kreatív projektekre koncentrálhasson.
Fotók: Courrèges Official
Kövess a közösségi oldalakon is: a Facebookon ITT, az Instagramon ITT és a TikTokon ITT!
