Matthieu Blazy első Chanel kollekciója a patinás francia divatház örökségének kortárs újraértelmezése lett. Az új kreatív igazgató 2026-os tavaszi-nyári ready-to-wear ruhasorozatában a tweed, a hímzett virágmotívumok, a kézműves díszítések és a szándékosan eltorzított ikonikus táskák egy modern, mégis egy mélyen Chanel-világban olvadtak össze. A párizsi divathéten bemutatott szettek Gabrielle Chanel örökségén túlmutatva a női identitás erejét, finomságát és szabadságát ünnepelték.
A párizsi Grand Palais adott otthont a Chanel 2026-os tavaszi kollekció bemutatójának. A sötétített teret a hatalmas bolygók fénye világította meg, a különleges díszlet Karl Lagerfeld látványos fashion show-it idézte meg.
A Chanel öröksége hatalmas, de Matthieu Blazy 2026-os tavaszi-nyári bemutatkozása teljesítette az elvárásokat. A kreatív igazgatóként debütáló francia-belga divattervező merész és briliáns esztétikája a ház történetéből indult ki, a klasszikus elegancián túlmutatva vibrálóan és diadalmasan új lett.
A Grand Palais sötétített terében a fények, a textúrák és a mozdulatok finom harmóniája már az első perctől jelezte, hogy ez nem egy szokványos Chanel-pillanat lesz. Miközben mindenki azt várta, hogy a Chanel új vezetője biztonsági játékot játszik majd, ő inkább kockáztatott és nyert. Kollekciója egyszerre volt tisztelgés és tiszteletlenül pimasz, a Chanel új korszakát megnyitó, átgondolt és itt-ott még merész is.
Blazy nem volt könnyű helyzetben, hiszen a megtisztelő feladat mellett a súlyos Chanel-örökség a vállára nehezedett. Karl Lagerfeld négy évtizedes uralma, Gabrielle Chanel örök érvényű reformjai és a márka szimbolikus státusza mind-mind olyan terhet jelentenek, amit kevés tervező bírna el. Blazy azonban nem meghajolt, hanem kreatív energiává változtatta a kihívást és párbeszédbe elegyedett a múlt nagy pillanataival. Debütáló kollekcióját - ahogyon ő fogalmazott - „három fejezetre” bontotta. Az első a Chanel univerzális vonzereje, a másidik a nappali elegancia megjelenítése, a harmadik pedig a márka paradoxonjának vizsgálta, ahogyan a férfiöltönyök inspirációjából megszületett az emancipált nő képe.
Már a nyitó szett is a megszokott Chanel-arányok megváltoztatását jelenítette meg. Blazy blézere nyersen felvágott, provokatív, mégis klasszikus megjelenést vetített előre. Feltűnt, hogy az aranyozott gombokon nem látszott az ikonikus CC logó. A 1960-as éveket idéző összeállításból a derékrész felett vastag, elefántcsont színű alsónemű villant ki, dzsörzéből persze, abból az anyagból, amit maga Coco Chanel emelt be a női ruhatárba. Érdekesség, hogy Blazy nagyapja egy alsóneműgyárban dolgozott, így a nyitány előtte és Lagerfeld kísérletező szelleme előtt egyszerre tisztelgett.
A kollekció másik kiemelkedő momentuma a Charvet-vel közösen tervezett férfiingek sora volt, amelyet a nézőtéren helyet foglaló, a Chanel nagyköveteként visszatérő Nicole Kidman is viselt (az Oscar-díjas színésznő 2004-ben a Chanel N°5 arcaként már dolgozott a márkával, a reklámfilmet Baz Luhrmann rendezte). Blazy az ingeket hímzett szoknyákkal és a jellegzetes Chanel tweedkabátokkal párosította, a megjelenések minden apró részletében a maison történetét jelenítették meg, ám ezúttal egy sokkal frissebb perspektívába, egy új kontextusba helyezve láthattuk azokat.
Blazy munkája tudatos és tiszta volt. Minden egyes darabban benne volt a Chanel filozófiájának mély ismerete, nem csupán a felszín kommersz kapargatása. Dicséretes, hogy a gondolatiság mellett a kivitelezés és a Chanel-érzés is visszaköszönt. Minden szett az anyag és a test párbeszédéről árulkodott. A modellek nem feszengtek, láthatóan jól érezték magukat az összeállításokban. Amikor végigvonultak a Grand Palais hatalmas, sötétített terében, a múlt, a jelen és a jövő egyszerre rajzolódott ki. Valódi divattörténeti pillanat szemtanúi lehettünk.
A 77 szettet felvonultató gyűjtemény gazdag és élettel teli. A tweedek mellett helyet kaptak a hímzett virágok, a rojtos részletek, a Chanel vörös-feket-fehér szentháromsága, az újraértelmezett krémszínű cipők, a fodros szoknyák és a szándékosan deformált 2.55-ös steppelt táskák. Ez már egy univerzális Chanel, amely mindenkire hat, a fiatal korosztályhoz is szól, emellett erősen megkérdőjelezi a régi beidegződéseket. Összezavar és magával ragad. Ha belegondolunk Gabrielle Chanel a saját korában ugyanezt tette, amikor az 1910-es években rövidre vágatta a haját és férfiként öltözött. A barátai nevettek rajta, furcsa szerzetnek gondolták, ám ez a másság később az egész XX. század esztétikáját, identitásbeli változásait és végül a globális divatot is meghatározta.
A divatnak ma már nincs ekkora hatalma. Matthieu Blazy munkássága a Chanelről alkotott prekoncepcióinkat és azon keresztül a világ érzéseit megváltoztat(hat)ja. A show finélájába érkező, a Lemarié műhely organzavirágokkal és tollakkal díszített szoknyája a XVII. századi lamand festmények ragyogó virágcsokrait idézte meg. A történelem súlya, az atelier-k munkája és a szoknyában összepontosuló sok-sok asszociáció Awar Odhiang önfeledt táncával feloldódott. A ruhát a Chanel csapata csak „piña coladának” hívta, a közönség pedig pontosan érezte és értette az üzenetét, a vendégek kitörő tapssal köszöntötték a kifutóra érkező tervezőt. Minden a helyére került. A divatnak tulajdonképpen éppen ez a feladata. Adni és az aktuális dolgokra elsőként reagálni és érezteni velünk, hogy a világ egy ilyen bemutató alkalmával egy kicsit jobbá válik.
Chanel Spring 2026 RTW kollekció a párizsi divathéten
Matthieu Blazy kreatív igazgató első munkái a Chanel élén
Fotók: Chanel Official / The Impression / Vogue
Kövess a közösségi oldalakon is: a Facebookon ITT, az Instagramon ITT és a TikTokon ITT!
