Ahol a víz és az emlékezet összeér, ott születik meg egy elveszett civilizáció új mítosza. Atlantisz legendáját a modern világ tükrében értelmezte újra a 2026-os tavaszi–nyári kollekcióban Tony Ward. A világhírű libanoni divattervező „Apály alatt” című gyűjteményében a folyékonyság, a törékenység és a fény válik az emberi emlékezet metaforájává.

„Mi van, ha Atlantisz nem a tenger alatt, hanem a bőrünk alatt van?” - tette fel a kérdést Tony Ward, mielőtt megalkotta az „Apály alatt” című  2026-os tavaszi-nyári ready-to-wear kollekcióját.

Atlantisz sosem csupán egy város volt. Inkább egy tükör, amelyet Platón tartott az emberiség elé, hogy megmutassa, mi történik, amikor egy hatalomban és szépségben gazdag civilizáció elveszíti a lelkét. A világhírű libanoni divattervező új gyűjteménye nem a tenger alatti márványpaloták nosztalgiája, hanem egy történet az összeomlásról és az emlékezésről – a tökéletesség mítoszáról és arról a csendes erőszakról, amely akkor születik, amikor elfelejtjük azt, ami valaha szent volt.

Minden a mítosszal kezdődik. Egy körkörös város fémes ragyogásával, az orikalkummal díszített templomokkal és az emberek történetével, akik azt hitték, hogy uralják a Földet. Aztán elérkezünk a mába. Az emelkedő óceánok, az égő erdők és egy világ, amely technológiailag briliáns, esztétikailag kifinomult, mégis egyre távolabb kerül az egyensúlyától. Egyre távolabb kerül önmagától. Mindenütt szépség vesz körül bennünket, de nincs időnk megélni és átérezni a mélységét. Rengeteg információ kerül a birtokunkba, de a bölcsességet mégsem érjük el. Az Atlantisz valójában nem veszett el, csak bennünk alszik, mint egy elfeledett figyelmeztetés.

Tony Ward ruhái folyékony rétegekben bontakoznak ki. Az organza fodrok és a muszlinok úgy mozognak, mint a tengervíz az elsüllyedt város romjai között. A csillogó kristályok és a csipkék finom árnyai valósággal beborítják a felületeket, míg a taftok és a redők törésvonalakként hasadnak szét. A színpaletta a mélykék, az akvamarin és a lila árnyalatai között sodródik, amelyet a kvarcrózsaszínek és a lágy pasztellek oldanak fel. A fekete, az ezüst és a halvány arany fényei mintha a víz alól szűrődnének fel. A gyöngyös hímzések koralltelepekként derengenek a mélyben – emlékeztetve bennünket arra, hogy ami elveszett, az soha nem tűnik el teljesen. Csak csendben időzik, várva, hogy emlékezzenek rá.

Minden sziluett inkább feltártnak, mint megteremtettnek tűnik. Törékenynek, súlytalanul lebegőnek és időtlennek. Minden redő Atlantisz emlékét rejti. Egy civilizációét, amely egyszerre szimbolizálja a felemelkedést és a bukást.

Atlantisz nem fantázia. Atlantisz maga a körforgás. Minden birodalom megszűnik létezni, mítoszzá válik, ha elfelejti, mit jelent embernek lenni. Tony Ward kollekciója ezért nem csupán ruhákat, hanem egy emlékeztetést mutat be. Ahogy a víz az apállyal visszahúzódik, felsejlik a múlt arca és vele együtt a felismerés: Atlantisz mindig is bennünk volt.

Tony Ward 2026-os tavaszi-nyári ready-to-wear kollekciója

Mesés darabok, amelyeket az elveszett Atlantisz legendája ihletett

Fotók: Tony Ward Official

Kövess a közösségi oldalakon is: a Facebookon ITT, az Instagramon ITT és a TikTokon ITT!