Mi történik, ha a divat visszatér a természethez, az ösztönhöz, a rítushoz? Seán McGirr új McQueen-korszaka a testet nem pusztán esztétikai tárgyként, hanem szakrális térként mutatja be, amelyben a szépség és a brutalitás, a vágy és a fegyelem örök párbeszédet folytat. A 2026-os tavasz-nyári kollekció az ellentétek lírai játéka, egyszerre földhözragadt és transzcendens, egy modern szertartás Párizs szívében.

„A természet ellen küzdünk, az ösztöneinket a rend nevében mérsékeljük. Mi történik, amikor engedünk a kielégítendő, mélyen gyökerező vágyainknak és a veleszületett impulzusainknak? Mi kell ahhoz, hogy felhevüljünk és alárendeljük magunkat ennek az ősi ösztönnek?”- Seán McGirr

A nyár forróságát idéző, szinte mágikus térben bontakozott ki az Alexander McQueen legújabb kollekciója. A brit Tony-díjas díszlettervező, Tom Scutt és a ház kreatív igazgatója, Seán McGirr által megálmodott helyszín a természet és a hagyomány közötti rituális kapcsolatot jelenítette meg. A Robin Hardy 1973-as kultfilmje, a The Wicker Man (A vesszőből font ember) ihlette installáció erődítményszerű, májusfákra emlékeztető szerkezetekből állt, amelyek parafaalapon, 8000 méternyi zsákvászon szalagból és természetes lombdíszekből készültek. Az anyagok tapintható nyersessége és a brit folklór archaikus ereje egyszerre varázsolta a bemutatóteret földhözragadttá és szakrálissá, hidat képezve múlt és jelen, természet és ember, hagyomány és modernitás között.

Zsigeri erejű, csábítóan lüktető és ősi ritmussal teli álomként bontakozott ki az Alexander McQueen új kollekciója a párizsi divathéten. A világhírű divatház 2026-os tavaszi-nyári bemutatója nyugtalanságot és várakozást keltett. Seán McGirr inspirációjában a pogány misztérium és a pszichológiai rettegés összefonódott, miközben a hit, a termékenység és a női erő fogalmait vizsgálta. A brit folklór nyers spiritualitása a McQueenre jellemző veszéllyel, érzékiséggel és dekadens szépséggel ötvöződött.

A teljes McQueen gyűjteményt a feszültség hatotta át. A szépség és a brutalitás, a struktúra és a káosz ellentéte jelent meg, amely egyszerre tiszteletteljes és személyes képeket festett fel a kifutóra. Volt benne valami érzéki, valami ösztönös és valami elemi erejű. 

A show azzal a provokatív „McQueen-lánnyal” indult, aki az 1990-es évek alacsony derekú, kihívó sziluettjét idézte meg, ezúttal egy elegánsan szabott sötétkék gyapjúban és fényes bőrben - díszes páncél képében. A szett csípőjét cipzárral és rakásokkal tette emlékezetessé a designer. Érdekesség, hogy a McQueen-ház történetében a fenékvillantás visszanyúlik az 1990-es évek elejére, amikor Lee Alexander McQueen a test provokációján keresztül vált igazán ismertté. Egy új párbeszédet indított, amelyben nemcsak a szexualitásról, hanem a test határairól és az identitásról is beszélt. Technikai kísérletnek szánta az alacsony derkú nadrágokat, a törzs megnyújtására, az arányok újrahangolására fókuszált. McQueen számára a fenék „az ember legérzékenyebb pontja”, spirituális zóna, a gerinc alja. McGirr ebben a szezonban új szintre emelte ezt az örökséget: nála a test nem rejteni való dolog, hanem önkifejezés és rituálé.

McGirr szabászata az egyik legerősebb védjegye. Alkotásai a test határainak kiterjesztéséről szóltak, a testet nyíltszini csatatérré és magasztos oltárrá változtatja. Öltönyei az egyenruha tekintélyét hordozták, mégis dekonstrukcióval felforgatták azt, így a kifutóján jól szabott kabátok, gyűrött hajtókák, egyenetlen szegélyek, foszladozó váll-lapok sorakoztak fel. Minden darab egy metamorfózis folyamatát sugallta, miközben a rend lassan feloldódott a szabadságban. A szándékos tökéletlenségek élettel telítették a ruhákat, az emberi érintés nyomát viselve a formális szigor alatt.

Megjelent a törékenység is. A fűzős felsők, a foszladozó pamutszoknyák és a finom, újraszőtt ruhák, mind-mind a rituálé, a lázadás és az újjászületés érzetét hordozták magukban. A gyöngyös, fénylő ruhák harmatként csillogtak, míg a kalitkaszerű bőr felsők egyszerre sugallták a visszafogottságot és a felszabadulást.

Ez a kollekció az ellentétekben gyökerezett: erotikus, mégis fegyelmezett; pogány, mégis szabott; sötét, mégis törékenyen gyengéd. A tökéletlenség fogalma – a ruhákon megjelenő érintés és az idő nyoma – McGirr szépségkoncepcióját hangsúlyozta. Élő, lélegző, dacosan emberi volt. Nem sokkolt, mint hajdanán McQueen munkái, ehelyett csábított, nyugtalanított és kísérteties refrénként maradt meg a fejünkben. Ez a különös vágy, a hanyatlás és a megújulás rituáléja emlékeztette Párizst, hogy a divat még mindig képes rituális tűzzel égni és felforgatni a hétköznapokat.

Alexander McQueen 2026-os tavaszi-nyári kollekció by Seán McGirr a párizsi divathéten 

Fotók: Alexander McQueen Official

Kövess a közösségi oldalakon is: a Facebookon ITT, az Instagramon ITT és a TikTokon ITT!