A Givenchy-szabás mint a női identitás új nyelve

2025. október 05. - gaborszakacs

A Givenchy 2026-os tavaszi–nyári kollekciója Sarah Burton intellektuális kézjegyét viseli magán. A brit tervező a ruhaalkotás művészetén felül újraírta a női öltözködés fogalmát. A dekonstrukció és a kézművesség metszéspontján olyan nyelvet formált meg, amelyben a test, az anyag és a női identitás közötti feszültség új jelentést kapott.

Már a kollekciót beharangozó fotók is valami kendőzetlen őszinteséget, izgalmas változást mutattak

Egy monumentális tér a körtemplomok (rotundák) építészetét idézte meg

Sarah Burton a Givenchy-nél építkezésbe kezdett. Mint minden építész, ő is az alapokkal kezdte: a szabászat, a forma és a kézimunka szilárd pilléreire fektette le a saját filozófiáját. Tavaly, amikor megérkezett a párizsi couture ház kreatív igazgatói pozíciójába, azonnal nekilátott a márka újraértelmezésének, most pedig, miután a struktúrát megalkotta, elkezdte lebontani azt. A 2026-os tavaszi–nyári kollekciójában a klasszikus szabászat szétfejtése vált központi témává — egyfajta textilarchitektúrát láthattunk tőle, amelyben a test sebezhetőségét és erejét egyszerre tárta fel. Burton a szezonban az anyag és a bőr közötti határvonalat vizsgálta: a széttépett, megcsavart, visszahajtott kabátokat, a test körüli intimitást és a nőiesség lefejtett rétegeit mutatta be.

A kifutón egyszerre jelent meg az öltözködés és a vetkőzés művészete. Burton ruhái nem díszítettek, inkább a test szépségét tárták fel előttünk. Az ívelt csípővonalak, a lekerekített ujjrészek, a pánt nélküli, formázott felsők nem csupán a női testet hangsúlyozták, hanem annak szimbolikus jelentését is, amelyben a szabás, a vonal, a forma mind nyelvi elemmé váltak, egyúttal létrehoztak egy új, erőteljes női dialektust.

Sarah Burton Givenchy-je nem nosztalgikus, helyette történelmi rétegeket bont ki. Felvillan Hubert de Givenchy szellemi hagyatéka és Cristóbal Balenciaga (Givenchy mestere volt) örökségének kortárs átirata is. A kollekcióban megjelenő fekete-fehér kontraszt, a kis fekete ruha és a fehér blúz kettőssége Audrey Hepburn Breakfast at Tiffany’s (Álom luxuskivitelben) kultikus eleganciáját idézte meg, közben a ház esszenciái is visszaköszöntek a tiszta vonalak és a precíz szabás örök érvényű esztétikájában. Az amorf gyöngyök, a finoman lebegő bélések mind-mind ennek a dialógusnak a részei voltak, egy párbeszéd múlt és jelen, struktúra és érzékiség között.

Burton egyik legerősebb üzenete az volt, hogy a szabászat lehet feminin gesztus. Az egyenes vonalú, szigorú nadrágkosztümök a férfias erőt idézték, de az anyagkezelés finomsága és a testhez igazított forma a női tekintetet helyezte középpontba. Ezek a darabok a modern Givenchy szellemiségét testesítették meg: az erő és a lágyság közötti egyensúlyt. Minden vonal mögött ott rejlett a kéz nyoma, a kontroll és az elengedés feszültsége.

A kollekcióban felsorakozó „lepedőruhák” — Burton kifejezésével élve — szinte a semmiből születtek. Egyetlen anyagdarabból, a test köré tekerve, szoborszerűen, mégis könnyedén. A mennyiségbeli tudatos visszavétel itt nem ürességet jelentett, hanem a divat lényegét, amely minden díszítés nélkül is képes beszélni. Mintha Burton az haute couture lényegét tépte volna ki, hogy csak a tiszta forma maradjon meg.

A lebontás, az újraértelmezés és a saját nyelv megteremtésének folyamata pontosan az, ami a Givenchy-t újra és újra felteszi a nemzetközi divatvilág gazdag kínálattal rendelkező térképére. Burton munkája nem pusztán a nőiességet, hanem a divat nyelvét is újradefiniálta. Az anyag és test kapcsolatában felsejlő jelentések, a fedés és feltárás ritmusa, a forma és funkció egyensúlya mind arról tanúskodnak, hogy a Givenchy ma a gondolat luxusát képviseli.

Sarah Burton Givenchy-je nem harsány, nem vágyik nosztalgiára, sokkal inkább csendes önbizalommal épít egy új házat a nőiesség számára. Egy házat, amelyben a szabás nem határokat húz meg, hanem nyelvet beszél. És ebben a nyelvben a női test már nem felöltöztetett vagy éppen levetkőztetett tárgy, hanem jelentés.