A Paris Couture Week nyitóeseményeként mutatta be a Schiaparelli a 2025-ös őszi-téli haute couture kollekcióját. A Daniel Roseberry vezette patinás francia divatház egy olyan fashion show-val jelentkezett, amely vizuálisan magabiztos, koncepcionálisan pedig sűrű és sokrétegű volt. A Petit Palais fényűző termében Roseberry egy különleges tanulmányt tárt a közönség elé a kontrasztokról: a futurizmus történelmi kódokkal fonódott össze, az erotika a kézművesség rétegei alá simult, miközben a gyűjtemény egyszerre tűnt őszinte tisztelgésnek és dacos előrelépésnek.
„Ez a gyűjtemény annak az időszaknak lett szentelve, amikor az élet és a művészet a szakadék szélén állt: az elegancia naplementéjének és a világ végének, ahogyan azt ismertük.” - Daniel Roseberry
Egy esős júliusi hétfő délelőttön rendezte meg a 2025-ös őszi-téli haute couture kollekció bemutatóját a Schiaparelli. A Daniel Roseberry vezette patinás francia divatház show-ja egy merész és látványos bevonulással indult, Dua Lipa, Karol G, Hunter Schafer, Cooper Koch, Vera Wang, Philippine Leroy-Beaulieu, Chiara Ferragni mellett a legnagyobb feltűnést Cardi B keltette. Az amerikai rapper szürreális pillanatképet mutatott be a párizsi Petit Palais lépcsőjén: szoborszerű fekete ruhában, hosszú rojtokkal díszített bustier felsőbe pózolt, miközben egy élő hollót tartott a kezében. A jelenet abszurd, sötét és lenyűgöző volt. Ez a drámai előjáték meg is alapozta az egész bemutató hangulatát, az haute couture ruhasorozat szimbolikájában egyszerre idézte a két világháború közötti korszak káoszát és a mai divatvilág törékeny bizonytalanságát.
A “Back to the Future”, azaz a "Vissza a jövőbe" címet viselő kollekció Elsa Schiaparelli szürrealista örökségéből indult ki, hogy a forma, a felület és az identitás félelem nélküli újragondolásába kezdjen. A színpalettát rideg feketére, ezüstre és szürkére korlátozta Roseberry, a textúrákat és a fény-árnyék játékot a színek elé helyezte. A fényvisszaverő díszítések – különösen az ezüst flitterek – domináltak, ezek a markáns vállú dzsekikből és az áttetsző tüllköpenyekből törtek elő, a szettek között pedig felbukkant az 1938-as „Versailles-i Apollo” darab kortárs újraértelmezése. A finom és az erőteljes megjelenés közötti feszültség különös dinamikát sugárzott, mintha a sziluettek maguk is az átalakulás küszöbén állnának. Mindez egy olyan világban, amely állandóan mozgásban van.
A Roseberry-re jellemző anatómiai építkezés ezúttal is kulcsszerepet játszott. A testhez simuló fűzők eltúlzott homokóra formákat adtak ki, a csípővédők és mellvértek egyszerre páncélként és a vágy tárgyaként mutatták be a női testet. A test szépsége ebben a szezonban többször leplezetlenül is megjelent. Egy fekete szatén halfarkú ruha mélyen kivágott hátával egy strasszköves tangát is kivillantott, ez provokatív visszautalás a kilencvenes évek végére jellemző dekadens erotikára. A forró pillanatot a kollekció visszafogott tónusai – a designer kitűnő arányérzékének köszönhetően – gyorsan egyensúlyba hozták.
A fétis esztétika finoman, mégis céltudatosan szivárgott be a ruhasorozatba. A polírozott fekete bőrből készült, domina stílusú melltartó - formázott anatómiai lemezekkel és merev mellbimbókkal - visszatérő motívumként jelent meg. Ezek a képek ugyan burkolt, rejtett formában bukkantak fel, ám a couture komplexitása miatt mégis hangsúlyos szerephez jutottak. Különös jó példa erre a gyöngyszürke, fekete bőrrel díszített szatén mellvérten és a vérvörös fűzős ruhán átütő krómozott mellbimbók, amelyek avantgárd fegyverek benyomását keltették.
A mechanikai és anatómiai részletek tovább erősítették a cyberpunk és szürreális esztétika keveredését. A lüktető hatású, emberi szív alakú nyaklánc, a szoborszerű lábbelik és a merev fémes váll-lapok űrkorszaki páncélokra emlékeztettek, a kulturális fúziót a matadorviseletekből átvett elemek hozták meg. A teljes látványvilágban finoman keveredett a hagyományos haute couture művészet és a retro-jövőbeli hősnő képe.
Bár a pompás gyűjtemény számos pontja a teatralitás határát súrolta, mögötte egy rendkívül következetes vízió húzódott meg. Roseberry egyedülálló képességét bizonyítja, hogy ötvözni tudja a haute couture fegyelmezettségét az álomvilággal, miközben újra és újra megerősíti a Schiaparelli-ház tartós identitását: a márka mindig is a valóság keskeny peremén mozgott. A designer mostani munkái az álom egy árnyékosabb, jóval sötétebb oldalát mutatták be, mintha a változó luxusvilág és a metamorfózis előtt álló tervező belső tükörképét láttuk volna.
Miközben a nemzetközi divatipar egyre inkább a kreatív igazgatók generációváltása felé halad, a Schiaparelli 2025-ös őszi-téli kollekciója egyszerre hatott szakmai csúcspontként és egyfajta katalizátorként. Roseberry tervei a jelen nyugtalanságát mélyen kifejezővé formálták, így nem csupán a márkára, hanem a haute couture világának küszöbön álló átalakulására is reflektált. A ruhák szürrealizmusa visszhangozta korunk szürrealizmusát is: búcsút vesz egy korszaktól, miközben a következő időszak vízióját tárja fel előttünk.
Schiaparelli Fall 2025 Haute Couture szettek a párizsi divathéten
Fotók: Paul Phung Photographer / Schiaparelli Official / Vogue
Kövess a közösségi oldalakon is: a Facebookon ITT, az Instagramon ITT és a TikTokon ITT!
