GaborSzakacs

Az óceán szelleme - Iris van Herpen lenyűgöző alkotásai

2025. július 31. - gaborszakacs

Mi történik akkor, amikor a divat nemcsak formákat és színek ölt magára, hanem él, lélegzik, reagál és együtt létezik a természettel? Iris van Herpen 2025-ös őszi couture kollekciója, a "SYMPOIESIS", James Lovelock Gaia-elméletének inspirációjából született meg: abból a felismerésből táplálkozik, hogy az ember nem ura, csupán egyetlen apró alkotóeleme a bolygó végtelen ökoszisztémájának. A rendszernek pedig van szíve és az az óceán. A mély, pulzáló, érzékeny és gyönyörű víztömeg élővilágát, annak színeit, formáit és minden képzeletet felülmúló gazdagságát jelenítette meg az új ruhakölteményeiben a világhírű holland divattervező.

300_iris_van_hepren.jpg

1_iris_van_herpen.jpg

A víz alatti halk, mégis könyörtelen világ lüktetését lehet hallani Iris van Herpen SYMPOIESIS című kollekciójában. A világhírű holland divattervező 2025-ös őszi couture alkotásai a folyamatos belső áramlást, a testet és a tudatot átjáró erőt jelenítik meg. Akár egy organikus manifesztum, a természet és az emberi technológia egyensúlyának törékenységéről mesélt, a végeredmény tónusa pedig egyszerre gyászosan szomorú és felemelően reményteljes.

A művész közel két évtizede dolgozik azon, hogy a test, az anyag és az eszme között új, érzékeny párbeszédet hozzon létre. A Sympoiesis cím a ruhasorozaton túlmutató filozófiai állásfoglalás, ugyanis Van Herpen egy közös teremtési aktusról beszél, amelyben az ember nem irányít, hanem együtt létezik az őt körülvevő természettel.

Az inspirációt James Lovelock Gaia-elmélete adta, amely szerint bolygónk ökológiai rendszerei nem különálló entitások, sokkal inkább egy önszabályozó szövet részei. Ahogyan a légkör, az óceán és az éghajlat egymásba fonódik, úgy kapcsolódik össze minden sejt, minden szélfuvallat, minden hullám. Tehát minden hat mindenre és minden mindennel összefügg.

A pazar couture gyűjtemény az óceáni tudat textilallegóriája. Az áttetsző rétegek, a hullámszerű sziluettek, az apály-dagályhoz hasonló formajátékok mesélnek a világ legnagyobb ökoszisztémájának szépségéről és annak veszélyeztetettségéről. A tervező nemcsak a vészhelyzetet mutatja be, hanem az óceán veleszületett poétikáját is, egy élő, lélegző, lüktető jelenlétet, amelyben a forma és a gondolat összeolvad.

Nem kérdés, hogy ez az őszi couture kollekció a tengerrel való egyesülés művészi víziója. Az amerikai táncosnő, Loïe Fuller örökségéből merítve – aki testével és áttetsző anyagokkal rajzolt örvénylő formákat a levegőbe –, Iris van Herpen az óceán hullámait és az amorfnak tűnő lényeinek mozgását idézte meg, amelyek olyanok, mintha nem is anyagból, hanem mozdulatból készültek volna.

A különleges párizsi divatbemutató Nick Verstand fényművész performanszával kezdődött. A kifutón a lebegő hatású modell egy szinte láthatatlan, légáteresztő szövetbe burkolva táncolt, mozdulataiban a tenger soha nem nyugvó áramlása köszönt vissza.

Iris van Herpen és Chris Bellamy biodesigner együtt hozták létre a divattörténelem egyik legkülönlegesebb darabját, az élő ruhát, amely 125 millió biolumineszcens alga hatalmas kolóniáját jelenti. Ezek az algák a mozgásra reagálva kékes fényt bocsátanak ki – így a ruha minden lépésre, minden rezdülésre válaszol. Ebben az esetben már nem csupán öltözékről, hanem organizmusról beszélhetünk, amelyet nem varrtak, hanem tenyésztettek. Egy elképesztő szimbiózis, amely újradefiniálja a teremtés és a gondoskodás szerepét a divatban.

A kollekció másik technológiai csúcsa Brewed Protein, a Spiber vállalat által előállított fermentált rost, amelyet lézerrel vágtak és áttetsző organzához olvasztottak, ezáltal lebegő, transzparens sziluetteket hoztak létre az alkotók. Az innováció túlmutat a látványon és egyben komoly üzenet a világnak: az anyagok jövője nem a természet kizsákmányolásán, hanem a vele való együttműködésen alapszik.

A kinetikus ruhák Casey Curran művész közreműködésével születtek. Az aranyerezetű szerkezetek finoman lebegtek, akár egy víz alatti teremtmény szárnyai. Mozgásuk ritmusa a biolumineszcens algák mikroszkopikus struktúráira emlékeztetnek, minden egyes részlet visszacsatol a kiindulóponthoz: az óceán valójában egy élő emlékezet. Egy olyan élő emlékezet, amelyben a múlt, a jelen és a jövő folyamatosan egymáshoz kapcsolódik.

Fotók: Iris van Herpen Official

Kövess a közösségi oldalakon is: a Facebookon ITT, az Instagramon ITT és a TikTokon ITT!

A bejegyzés trackback címe:

https://gaborszakacs.blog.hu/api/trackback/id/tr5218918822

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása