Jonathan Anderson első kollekciója a Dior élén

2025. június 30. - gaborszakacs

Jonathan Anderson első Dior-kollekciója nem egyszerű bemutatkozás volt, hanem egy összetett, rétegzett és stílusos kurátori gesztus. A 2026-os tavaszi-nyári menswear gyűjteményében a történelem, a Dior-hagyaték és a kortárs férfidivat feszültségei páratlan kifinomultsággal egyesültek. A helyszín sem volt véletlen: a bemutatót a párizsi Hôtel des Invalides déli csarnokában tartották – ott, ahol a francia hatalom és a múlt dicsősége összeért.

A bemutató előtti napokban izgalmas képek jelentek meg a Dior közösségi oldalain, amelyek arra utaltak, hogy az új kreatív igazgató vezetésével a patinás francia márka visszatér a régi logójához, illetve az új korszakába lépő ház a kézműves műhelymunkára fekteti a hangsúlyt.

A Dior ikonikus tote bagjei új formát öltöttek a 2026-os tavaszi menswear kollekcióban. Letiszult, élénk színű, könyvborítók ihlette megjelenést adott nekik Jonathan Anderson.

Sam Nivola a The Perfect Couple című sorozat és a The White Lotus harmadik évadának főszereplője lett a Dior 2026-os tavaszi menswear kampányfilmjének arca. A mindössze 21 éves színész angyalarcú, kedves mosolyú, "srác a szomszédból" karaktere finoman jelzi, hogy a divatház a tőkeerős vásárlórétege mellett nyit a sallangmentes, kényelmes és önazonos öltözködést kedvelő Gen Z felé. Érdekesség, hogy a promóciós anyagban felbukkant Kylian Mbappé világbajnok francia válogatott labdarúgó is.

Akár egy pazar francia reggeli a szállodai szobádban, olyan hangulatos meghívót készített az eseményre a Dior. Az elengedhetetlen kávé, narancslé, friss gyümölcs mellé három főtt tojást szervírozott Jonathan Anderson. A vendégek a hivatalos meghívó dobozában egy Dior-tányéron három darab kerámiatojást kaptak, utalva egy új nap kezdetére, valami új megszületésére és a három terület - haute couture, ready-to-wear és menswear - egységes irányítására.

A bemutatót a párizsi Hôtel des Invalides déli csarnokában rendezték meg. A választás roppant beszédes, hiszen itt egyesül a francia hatalom és a múlt dicsősége. Az épületet egy hatalmas molinó díszítette, rajta az ikonikus Dior-logó és Dior Louis-Hooey szalonjának óriási printelt másolata. A képen szereplő méretes, kissé torz kanapé a XVIII. század nosztalgiáját tükrözte, valójában az 1940-es évek lakberendezőjének, Victor Grandpierre munkája. Ez a gyöngyházfényű Dior-szürke kép a történelem és a fantáziavilág izgalmas keveréke, amely a francia kultúra nagyságát és Christian Dior karrierjének meghatározó helyszínét hivatott bemutatni.

Hát eljött az idő. Új korszak nyílt a Dior történetében, Jonathan Anderson kreatív igazgatóként debütált a divatház élén. A 2026-os tavaszi-nyári menswear kollekció a ruhák, a szimbólumok, a korszakok és a nézőponton furcsa keveréke volt, amely kifinomultságot és összetett gondolkodást, nagyfokú tudatosságot, a Dior iránti mély kötődést mutatott be.

A párizsi Hôtel des Invalides bemutatótere zsúfolásig megtelt a márka nagyköveteivel, Jonathan Anderson barátaival, tisztelőivel és a szakma kiválóságaival, hogy megcsodálhassák a designer bemutatkozását.

„Tudják, amit tíz év alatt csinált, az pont olyan, mint... egyetlen ruha olyan, mint ma egy egész kollekció egy tervező számára” – mondta Anderson egy interjúban Christian Diorról, aki rövid és roppant intenzív tíz év alatt jutott el karrierje csúcsára. A "New Look" kollekció 1947-es megjelenése minden korábbi irányzatot felülírt, a háborús idők utáni években elképesztően pazarlónak és feleslegesnek gondolták az emberek, ám Dior ebben látta a kapaszkodót az újjászületéshez.

Anderson nem egy újabb "új megjelenés"-re törekedett ezzel a kollekcióval. Talán nem is lenne értelme egy olyan világban, ahol a túlkínálat és a kitűnni vágyás lehetetlenné teszi a patinás divatházak helyzetét. Sokkal inkább egy visszatekintést, egy kreatív újragondolást, a XVIII. századi viseletek iránti tiszteletet érezni a felsorakozó darabjain. Amelyek nagyon is maiak. Voltak utalások a divattörténet nagyjainak alkotásaira, Cristobal Balenciaga építészeti megoldásait felvonultató művészetére, Charles James munkásságára és persze Christian Dior jellegzetes vonalvezetésére is.

Jonathan Anderson szokatlan vizualitása, meghökkentő formái és váratlan társításai egy igazán érdekes keveréket alkottak. Láthattunk régenskori frakkokat farmerrel, Napoleon korabeli katonai kabátokat finom ingekkel, szoknyával és zokni-szandál kombóval társítva, emellett felbukkantak Christian Dior estélyi ruhái pamutvászonból készült redőinek átiratai cargo rövidnadrágok vagy virágokkal hímzett kötött pulóverek társaságában. Helyet kaptak az ikonikus Bar Jacket-ek, a barokk kori mellények, a líceumi tanulók kisfiús chino nadrágjai és csíkos nyakkendői, a könyvborítók (Bram Stoker:Drakula című műtől egészen a Dior by Dior című önéletrajzi kötetig) ihlette tote bagek és a részletgazdag szövetkabátok is. Úgy tűnik, hogy a művészet és a valóság találkozott.

Külön öröm volt számomra, hogy Anderson megteremtette az 1952-es La Cigale néven ismert ruha férfi verzióját. A kollekcióban így felbukkant a moaré, mint Christian Dior egyik kedvenc textúrája: „Dior szerette a moirét. Szóval ez egy olyan kód, ami a jövőben is érvényes lesz számomra” - mondta Anderson, majd hozzátette: „Nyilvánvalóan nagyon francia.” Ezzel pedig előrevetítette a 2026-os januári haute couture kollekció csapásirányát. Valami azt súgja, hogy a következő szezonban a maison aranykorából ihletett eleganciát és a jellegzetes nagyvonalúságát is láthatjuk.

Anderson költői, mégis reális hangvételt ütött meg a debütáló menswear ruhasorozatával, amely ebben a pillanatban inkább a sokrétű és összetett kurátori munkásságát emeli ki. A Dior-körforgásba bekapcsolódva az egyszerűséget ünnepli, megszólítja az újabb generációkat, hidat képez a korszakok és a nézőpontok között. Vajon képes lesz új színt hozni a márka életébe? Vajon képes lesz maradandót alkotni miközben tisztelettel adózik a Dior név előtt? Várom a folytatást!